Kerék-Bárczy Szabolcs, Stumpf István volt kabinetfőnöke szerint Stumpf alkalmatlan alkotmánybírónak, ráadásul hazudik jogi tanulmányairól is. (Stumpf MSZMP-tagsága mellett a Hazafias Népfront utolsó alelnöke is volt. Apósa Horváth István a pártállam belügyminisztere volt).

“…Istvánnal sokat beszélgettünk az évek során Magyarország helyzetéről, a nemzetközi környezetről és arról, hogy ha lehetőség lenne rá, milyen irányba lehetne és kellene kormányozni hazánkat. Természetesen ismertem a hátterét, a nyolcvanas években betöltött közéleti szerepét, de ennek ellenére vagy éppen ezért értékeltem alternatív utakat kereső magatartását, tanulni vágyását és tettrekészségét. Úgy láttam, hogy osztozunk a liberalizmus és a nyugati konzervativizmus hagyományainak tiszteletében. (…) a Fidesz 1998-as győzelme után Stumpf felkért, hogy legyek a kabinetfőnöke.

Utólag belátom, hogy némi naivitással vetettem bele magam a munkába. Meg voltam arról győződve, hogy lehetősége nyílt Magyarországnak arra, hogy a legjobb szabadelvű-konzervatív hagyományokra alapozva végrehajtsa azokat a reformokat, amelyek hazánkat végleg lehorgonyozzák a Nyugat mellett. Belátom, tévedtem.

Sokkoló volt, hogy amikor még kinevezésünk előtt, 1998. június 17-én Bártfai Béla leendő miniszterelnökségi közigazgatási államtitkárral, annak kocsijával Stumpf lakására hajtottunk, Bártfai jelentőségteljesen közölte velem, hogy most az a feladatunk, hogy anyagi értelemben is behozzuk azt a hátrányt, amit a kommunisták negyvenéves regnálása során elszenvedtünk.

Hasonló megjegyzéseket Istvántól és a Fidesz számos ma is prominens vezetőitől hallottam akkoriban, ám hajlamos voltam ezt a friss kormányzati hevület számlájára írni. Néhány hónap alatt azonban kénytelen voltam belátni, hogy illúziót kergettem: Orbán kormányzásának alapvető célja és lényege volt a jogszabályokkal és az adófizetők pénzével való gátlástalan, „kreatív” gazdálkodás. Ebben a miniszterelnök minden részletre kiterjedő irányító, kancelláriaminisztere pedig kezdeményező és csúcsvégrehajtó szerepet játszott.

Ma már láthatjuk azt, amiről akkor nem akartam elhinni, hogy az Orbán-kormány leglényege lenne, ám amit azóta Debreczeni József több munkájában is bemutatott: a Fidesz kifejezetten abban volt érdekelt, hogy saját oligarchikus rendszerét építse ki. Ehhez gyártott ideológiát, ehhez használta föl a hitet, a vallást, a nemzeti érzést, és ehhez rendelte hozzá a kormányzat minden föllelhető eszközét.

Egy esztendő után távoztam a Miniszterelnöki Hivatalból, és lényegében megszűnt a kapcsolatom Stumpf Istvánnal.

Most olvasom, hogy alkotmánybíróvá választása előtt miket mondott a parlamenti bizottsági meghallgatásán. Egyrészt saját Fidesz-kötődését azzal védi, hogy az amerikai alkotmánybíróság funkcióját betöltő Legfelsőbb Bíróság tagjait is pártpolitikai alapon nevezik ki. Nos, aki az amerikai rendszert a magyarhoz hasonlítja, az nem is az almát, de a gőzmozdonyt veti össze a körtével. Az amerikai és a magyar közjogi rendszer ugyanis gyökeresen eltér egymástól.

Magyarországgal ellentétben Amerikában komoly hagyománya van a fékek és ellensúlyok rendszerének.

Egy demokrácia minőségét jól mutatja, hogy nem feltétlenül kell mindent jogszabályban rögzíteni, a közösség mégis megköveteli az átláthatóságot, a tisztakezűséget és a jogkövető magatartást. (…) Nálunk sokkal komolyabb a szabályozott, formai kritériumrendszere annak, hogy kiből lehet alkotmánybíró, és Stumpf István nem felel meg ezen kritériumoknak.

A parlamenti alkotmányozó többség azonban a „nemzeti együttműködés rendszerének” keretében semmibe veszi a törvényt, és így szavazza meg őt alkotmánybírónak. Stumpfnak nincs bírói gyakorlata, soha nem dolgozott jogászként. A közjog magas szintű ismerete előnyére válik egy vezető köztisztviselőnek, ám ezzel még nem lesz valakiből jogtudós, ahogy egy matematikából szigorlatozó közgazdászból sem lesz matematikus.

A törvényesség legfőbb őreként egy alkotmánybírónak nem célszerű valótlanságot állítania, márpedig Stumpf ezt tette, amikor kijelentette, hogy jogot tanult a Harvardon. Súlyos csúsztatás az is, ahogy a magyar és az amerikai legfelsőbb bírósági/alkotmánybírósági rendszert és kinevezési gyakorlatot összeveti. Az ilyetén hitelvesztés egy demokráciában már eleve alkalmatlanná tenné a jelöltet egy ilyen fontos tisztség betöltésére.

Mi lett Veled, István?

Miért tör olyan pozícióra valaki, amire nem alkalmas, holott bizonyítottan elismert a saját szakterületén, így élhetne a közösség által elismert, tartalmas és gazdag életet is? Miért nem elégszik meg a tekintélyes társadalomtudós azzal a pozícióval, amit a tudományos és üzleti életben elfoglalt?

Valószínűleg azért, mert nincsenek jogi korlátai, és nincsenek erkölcsi gátlásai. Mert az általa csodált főnök-miniszterelnök ezt a rendszert építette ki – a segítségével.

Amerikában vagy Svédországban nem feltétlenül szükségesek minden részletre kiterjedő jogszabályok, fékező erők és plakátokon hirdetett jelszavak ahhoz, hogy az emberek önmaguk igényeljék és betartsák a magas szintű demokratikus játékszabályokat. Magyarországon vagy Oroszországban a formális jog lehetővé tenné azt is, hogy akár skandináv típusú jogállamban éljünk, mégsem élünk abban.

Egykori barátom, Stumpf István döntéseit sajnálom. Alkotmánybíróvá emelését azonban a demokratikus Magyarország elleni támadásnak veszem. Újabb nagy lépéssel távolodunk a rendszerváltozás demokratikus eszményeitől, és rohamlépésekben közelítünk a putyini féldiktatúra felé. Vajon meddig asszisztál ehhez az ország?”

A bejegyzés a nol.hu-n megjelent “Mi lett veled Stumpf István” című írás szerkesztett változata.
Forrás: Fideszfigyelő blog
Kiemelések: Szebb Jövő