Az alábbiakban a választópolgár ötféle különleges típusának leírása következik. Ha valakinek olvasás közben netán olyan képzete támad, hogy az ajánlószelvény-gyűjtés csupa móka és kacagás, egy fáklyás- és diadalmenet, egy kalandos cserkészdzsembori, az alaposan téved.

A Feledékeny

A Feledékeny választópolgár általában menedzsertablettát szed a memóriazavarai ellen, de épp aznap felejti el bevenni, amikor felkeresed az ajánlószelvényét begyűjtendő.
Becsengetsz hozzá. Kijön. Gyanakodva végigmustrál. Elmondod, mi járatban vagy. Int, hogy várj, mindjárt hozza a kopogtatócéduláját…
Telnek a percek, semmi nesz, kopogtatócédula sehol. Emberünk odabenn leült a tévé elé, és belefeledkezett a focimeccsbe.
Pár perc múlva újra becsengetsz, mert az időd bizony drága. Kijön. Fogalma sincs, ki lehetsz. Immár szó sincs ajánlószelvény átadásáról, nemet int a fejével, és megkér, hogy ne zaklasd.
Bánatosan távozol, s közben abban reménykedsz, hogy a többi párt aktivistája is focimeccs, izgalmas tévévetélkedő vagy vacsora közben fogja felkeresni Feledékenyt.

A Szófukar

Virágmintás otthonkában jön ki, a keze lisztes, éppen lángostésztát gyúrt. Amikor megtudja, ki vagy és mit akarsz, a hangja egyszeriben ércesen csengővé válik:
– Kell már itten valamit csinálni, kérem, mert ami most van, az nem állapot! El kell ezeket kergetni világgá, különben nekünk annyi. Akár megáshatjuk a saját sírunkat is.
– Első lépésként talán tessék átadni a kopogta…
– Gazember ez mind, egytől egyig! Ugyanúgy hazudnak, lopnak, csalnak, semmi különbség nincs köztük. Egy alomból valók, csak a színük más. Mert kérdem én: mi különbség van aközött, hogy az egyik ciántablettát akar velünk nyeletni, a másik kötélre szán, a harmadik meg egyszerűen csak hagy minket éhen dögleni?
– Igazából semmi, de ha ide tetszene adni a kop…
– Szegény uram is ledolgozott negyven évet, aztán amikor nyugdíjba ment, rögtön elvitte az infarktus. Két nap múlva hozta volna a postás az első nyugdíját. De jobb is, hogy nem érte meg szegény jó uram, ami most ebben az országban folyik, mert abba ugyanúgy beleszakadt volna a szíve.
– Együttérzünk, ezért is kérjük, hogy a ko…
– Most meg el akarják venni még a tizenharmadik havi nyugdíjat is? Hát miből fogom kifizetni a gyógyszereimet? Megmondjam, mennyit költök havonta gyógyszerre?
– Meg, csak közben a kopogta…
– Huszonötezret! Úgy bizony. Most leesett az álluk, ugye? Maguk még fiatalok, fogalmuk sincs róla, mit kell szenvednie ebben az átkozott rendszerben egy szegény nyugdíjasnak… Na de hát mit képzelnek maguk, ráérek én itt egész nap diskurálni? – Azzal úgy bevágja előtted az ajtót, hogy az eget is nagybőgőnek, vagy legalábbis Gordonkának nézed.

Az Apolitikus

– Kérem, én nem politizálok, nem érdekel engem se párt, se politikus, ha meglátom valamelyiket a tévében, rögtön továbbkapcsolok. Szavazni sem voltam soha életemben, mert abszolút távol áll tőlem a politika, de azért annyit mondhatok maguknak, hogy ez az Orbán halálra dolgoztatja a négereit a szőlőbányájában, Kövér László meg jobban tette volna, ha inkább Gyurcsányt húzza fel a kötélre, nem a 23 millió románt. Ez az Ibolyka meg már lepaktált mindenkivel, állt már mindegyik oldalon, elindult már mindegyik irányba, egyszer majd azt fogja észrevenni, hogy ő maga jön szembe az úton. Az SZDSZ-re meg aztán végképp kár a szót vesztegetni, egyék meg a ciántablettájukat ők maguk.
– Mi a Jobbiknak gyűjtünk kopogtatócédulát, amelyik egy parlamenten kívüli párt…
– Nem érdekel engem, én nem adom oda a cédulámat egyiknek se!

A Tájékozott

– Üdvözlöm! A Jobbik Magyarországért Mozgalom számára gyűjtök kopogtatócédulákat. Ha szeretné támogatni jelöltjeinket az Európai Parlamenti választáson, kérem, tiszteljen meg azzal, hogy átadja az ajánlószelvényét.
– Melyik párt is ez?
– A Jobbik.
– Még sose hallottam róla… Kik a jelöltjeik?
– A listavezetőnk Morvai Krisztina, mutatok is egy szórólapot, itt szerepel a kép közepén…
– Nagyon szimpatikus, én meg nőpárti vagyok, úgyhogy jöhet az a cédula, elfogadom.
– Valami félreértés lesz, tudniillik a cédulát én várom öntől.
– De hát én nem is kaptam maguktól semmiféle cédulát!
– Az ajánlócédulát nem tőlünk kellett kapnia, mert azt központilag postázták minden választópolgárnak.
– Akkor biztos azért nem kaptam meg, mert én igazából Kárpátalján lakom.
– És rendelkezik magyar állampolgársággal?
– Nem, én ukrán állampolgár vagyok.
– Akkor hát kellemes húsvéti ünnepeket!

A Tudatos

– Végre megjöttetek! Már azt hittem, sosem értek ide, turul szárnyán szálló drága magyar testvéreim! Ahogy így rátok nézek, eszembe jut Hunor s Magor, két dalia, két egytestvér, Ménrót fia. Mert én azt mondom, csak az a magyar, aki magyar. És aki magyar, velünk tart! Kádár-Magyarország nem ország, Horthy-Magyarország mennyország! A rögvalóság magyar talaján kell állanunk, különben elvesztünk. És aki szerint a Szent Korona egy micisapka, a Szent Jobb meg egy tetemcafat, az bármiféle gazemberségre képes. Meg kell szabadítanunk végre ezt a jobb sorsra érdemes országot a turáni átoktól, és igaz magyarok kezébe kell helyezni a sorsát. Ezen kell dolgoznunk a hátralévő időben. Hatni, alkotni, gyarapítani, és akkor a haza fényre derül.
– Esetleg megkaphatnánk az ajánlószelvényedet, drága magyar testvérem?
– Már odaadtam a Fidesznek.

Ez tehát a választópolgár öt különleges típusa. Kedves szelvénygyűjtő harcostársam! Ha még nem találkoztál mindegyikkel, az bizony azt jelenti, nem talpaltál még eleget kinn a terepen, úgyhogy a húsvét elmúltával irány a szavazókörzet!