A Magyar Hírlapban március 9-én megjelent Vona Gábort lejáratni célzó cikk felért egy önvallomással. Méghozzá a lap tulajdonosának és bértollnokainak önvallomásával, mely bemutatja valódi arcukat: ilyenek vagyunk mi, Széles-tollnokok.

Eddig is tisztában voltunk nagyon sokan azzal, hogy az MDF egykori elnökségi tagjából lett milliárdos vállalkozó egyetlen igazi célja a közéletnek egy olyan szintjére történő belépés, mely a politikai hatalmat is biztosítja számára. A politikai hatalom pedig gazdasági továbbterjeszkedést jelent. Ezek a lehetőségek viszont jelentősen csökkenhetnek, amennyiben a Fidesz nem nyújt mindehhez politikai támogatást. A támogatás pedig minden bizonnyal kölcsönös, hiszen a Széles Gábor érdekeltségében levő Echo Tv, valamint a Magyar Hírlap is teljes mellszélességgel beállt a Fidesz-kórusba. Persze a folyamat nem most kezdődött, hanem már évekkel ezelőtt, hiszen Széles Gábor meglehetősen közeli kapcsolatokat ápol Orbán Viktorral és nem kizárható az sem, hogy e „széles” kasszából csepeg a Fidesz pártkasszájába is némi apró. No, persze ez legyen csak az ő dolguk.

Az azonban szinte biztos, hogy a kommunikáció a Fidesz és Széles titkársága között nemhogy napi, de majdhogynem óránkénti információcserét jelent, melynek egyik kulcsfigurája az a megrögzötten Orbán imádó Endrei Katalin, aki 1996-ban még az FKgP Bács-Kiskun megyei kampányfőnök-helyettese volt, majd 1998-tól a G. Nagyné Dr. Maczó Ágnes vezette Újszövetség kampányfőnöke lett. Szépen fölfelé ívelő karrier. Az FkgP szétverése után ma már a Fidesz Női Tagozatának alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó helyettese, aki együtt járja az országot Széles Gáborral és moderátora, levezetője ezeknek a fórumoknak. Szóval teljes az összhang. Biztosan csak a munka terén? Hiszen szinte óránként telefonálgatnak egymásnak. Tetszenek látni, pillanatokon belül lehet kétes dolgokat kreálni, amitől a hétköznapi olvasó fantáziája meglódul. Én ezt persze nem teszem, távol álljon tőlem.

A másik kulcsfigura Stefka István, aki az Echo Tv és a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként, a bérrabszolgaság valamennyi elemét felvonultatja. Amikor a múltkor híre ment az Echo Tv szerkesztőségi megbeszélésén, hogy a kirúgás terhe mellett lehet ezentúl megemlíteni a Magyar Gárdát, s miután ez nyilvánosságra került – hiszen a NIF és a Barikád is nyilvánosságra hozta –, állítólag Stefkáék az őrület határát súrolták. Mellesleg megjegyzendő, hogy Stefka István 1990 előtti életéről szinte semmit sem lehet tudni azon túl, hogy a Magyar Rádió munkatársa volt 1972-től. Na, mit szólnak ehhez a sejtetéshez? Innentől kezdve lehetne Stefka Istvánnal kapcsolatban is manipulatív utalgatásokba kezdeni, ami aztán egy olyan folyamatot indíthat el, ami nem szerencsés személyére nézve. Természetesen ilyen cselekedet nem áll szándékomban, csupán érzékeltetni akarom, mennyire jól lehet manipulálni a médiával, hiszen ez lett az első számú hatalmi ágazat.

De térjünk most vissza a Magyar Hírlapnak, a Jobbik elnökét lejáratni szándékozó cikkéhez. Tipikus bolsevista recept. Végy egy titokzatos forrást, nem számít, ha bizonyítani nem tudod annak eredetét, tulajdonosát – persze legjobb, ha te magad kreálod. Ilyen helyzetben úgyis maga a pletykatartalom a lényeg. Erre kell mindent kihegyezni és a leginkább sejtetni annak valóságtartalmát. Az, hogy ilyen honlap megszülethet, semmilyen bizonyító erővel nem rendelkezik, szinte lenyomozhatatlan, hiszen ingyenes felületeken bármikor, két-három perc alatt összeüt az ember egy honlapot. Ezekre meg pillanatokon belül azt lehet feltenni, aminek csak az emberi fantázia korlátai szabhatnak határt, amennyiben vannak ilyenek. Ennyit a honlapról, amelyre a Magyar Hírlap hivatkozik.

Aztán más bibi is van. Ugyan nem tisztem megvédeni Vona Gábort és nem is akarom, de annyira ismerem, hogy tudjam, a fogalmazványok, amelyeket levél-párbeszédként neki tulajdonítanak, nem tartalmazzák a Jobbik elnökére jellemző kommunikációs elemeket. Persze ezt csupán azok tudják, akik személyesen ismerik Vona Gábort és ismerik szófordulatait, retorikai elemeit még a közvetlen magánlevelezésekben is.

De tudják mit, Kedves Olvasók? Részemről még az sem számítana, ha a Jobbik elnökének magánéletében ilyen történések lennének, mert az az ő élete. Persze fel lehetne bűnnek írni ezt számlájára, ha igaz lenne, de mennyire eltörpül egy ilyen tett a magyarság kiszolgáltatása, a magyar föld eladhatóságának lehetővé tétele, az ország és a nemzet Európai Unióba kényszerítése, hazánk szuverenitásának elárulása, vagyis a Lisszaboni Szerződés elfogadása a politikai bűnök titkosításának megszavazása, a cinkos együtt-szavazások mellett. Ezek után jogos a kérdés. Miért nem például Lendvai cenzor Ildikóról szólt egy öles vezércikk Széles napilapjában? Talán csak nem azért, mert ő „demokrata”? Pedig lehetne írogatni jócskán arról, hogy annak idején naponta mennyi időt töltött Aczél György irodájában, mi minden pikáns jelenet történhetett ott, amivel megalapozhatta a főcenzor asszony későbbi politikai karrierjét, melynek nyomán kiérdemelte a „demokrata” jelzőt. Széles Gábor újságja azonban nem erről szól. Ez a lap a nemzeti radikálisoknak ment neki, nagyon aljas, durva módon. Tetszenek érteni? Nem a nyolc éve hatalomban levő országot és nemzetet megnyomorító bandának, nem! Azoknak, akik nem okoztak kárt nemzetüknek, csak nagyon komoly dolgot akarnak: VALÓDI ÉS RADIKÁLIS VÁLTOZÁST. Ez minden Jobbik elleni gyűlölet mozgatórugója, félelem a valóságot eltakaró lepel lehullása miatt. A félelem a vagyonok esetleges elvesztése miatt, félelem a számonkérés miatt, félelem a hatalomból való kihullás, ez eddigi jólét és kiváltságok elvesztése miatt. Nemzet? Ezeknek az embereknek ez csupán egy szó, nemzetükért tenni önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül ismeretlen fogalom számukra.

A Magyar Hírlap szerkesztői leírták magukat. Akkora hibát vétettek, amelyet helyrehozni nem lehet. Kiérdemelték a Magyar Blikklap nevet, mely egy petákot nem ér ezután, tekintélye elveszett. Holnaptól a nem vásárolandó újságok között a helye a standokon.

Forrás: Nemzeti InternetFigyelő