A közelmúltban Brüsszelben jártunk, három megyéből harminckét szerencsés nő, Morvai Krisztina meghívásának jóvoltából. Ennek apropóján ezzel a kis képes – szöveges beszámolóval köszönöm meg mindazoknak, akik lehetővé tették számomra, hogy ezen a kiránduláson részt vegyek.

 

Belgiumról

 

Belgium egy hajdan „mesterségesen” létrehozott ország, ma Belga Királyság, jelenlegi uralkodója Fülöp Király. Megalakulása óta nagyjából mindig csatatér volt, uralkodói pedig azok lettek, akik épp meg tudták kaparintani csatáik közepette.

Ez talán azért fontos, mert sokat elmond a mai belgákról. Ismeretlen számukra a nemzeti öntudat, múltjukat nem történelemként emlegetik, legendáik vannak, nagyjából mindenről.

Etnikailag és nyelvileg megosztott ország, egyrészt holland flamandok, másrészt francia vallonok, és elkülönülten élő német közösségek lakják, hivatalosan kétnyelvű; francia – holland.

Folyamatos harcok, és számos uralkodó után 1830 –ban vívták ki szabadságharccal függetlenségüket, majd Afrika kései gyarmatosításából teremtették meg mai jólétüket. A hivatalos hírek szerint.

Nem hivatalos források azt is tudni vélik, hogy a kongói kaucsuk és elefántcsont, csak a jéghegy csúcsa volt a menetközben „lelt” gyémántokhoz képest, s melynek köszönhetően kis helyen elférő, nagy befektetést, logisztikát, munkaerőt nem igénylő gyémánt-biznisz központja is lett Belgium. Ez persze csak szűk körben publikált, amolyan legenda. Egy a sok közül. 

Brüsszel


Brüsszel Belgium és Flandria fővárosaként, az EU és NATO székhelye, Európa fővárosa.

Nevezetességei egyike a Grand Place, mely 1998 óta az UNESCO világörökség része, méltán.

A baloldali torony, a városháza épülete, 1402-1455 között épült, tetején Szent András, Brüsszel védőszentjének szobra található. A körülötte lévő épületek a hajdani céhes mesterek kereskedő házai voltak, ma múzeumok.

A városházát és az egész Grand Place-t 1695 – ben XIV. Lajos a francia part menti városok és kikötők lerombolásáért, bosszúból majdnem porig rombolta, eztán építették újjá, eredeti tervekkel megegyezően.

Ma a demokrácia és az egyenlőség szimbólumaként is emlegetik a városházát, ugyanis itt tartotta esküvőjét Fülöp király ugyanúgy, mint bármely bevándorló teheti a hét bármely napján is. Persze az arabok, és indiaiak esetében bizonyára kevesebb a ceremónia, és az erkélyre sem mennek ki integetni az összegyűlt, gratulálni, fotózni vágyó tömegnek.

Brüsszel egy másik jelképe a pisilős kisfiú, mely Brüsszel alsóvárosának (valaha fürdő és rosszlány negyed) kis utcája sarkán található, s melynek több legendája is van, és senki nem tudja, melyik az igazi.

Ennek ellenére, óvják, féltik és mása minden létező és lehetséges formában kapható. Van kőből, fából faragott, műanyag fröccsöntött változat (eredeti kínai), de meg lehet venni különböző méretben csokoládéból is. 

Csupasz valójában sajnos nem láttuk jelképüket, ugyanis öltöztetik, mindig valami tiszteletére. Ott jártunk alkalmából, épp rendőr volt, de hétszáz különböző öltözete van, és van, hogy zenés ceremónia közepette öltöztetik át.

Javukra írandó mindenképp, hogy 2011 első felében, míg Magyarország töltötte be az Európai Unió elnöki posztját, havonta más magyaros népviseletbe öltöztették.

Az Európai Parlament

Ez csupán a makettje, és annak is csak egy része. Az épületkomplexum még makettként is akkora, hogy nem volt olyan szög, melyből az egészet le lehetett volna fotózni.

Történetéhez mindenképp fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezen a telken hajdan kolostor állt, melyet az apácák játszottak át jó pénzért az Uniónak.

Nekem úgy tűnik, néhány vonatkozásban szellemük máig kísért. Már ami azt a részét illeti, hogy vizet prédikálnak, és mégis elfogy a misebor, és azt is, hogy az egyház is mindenkit szeret, de van, akit sokkal jobban.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy abban az épületben, ahol a cigit az emberiség legnagyobb károkozójának kiáltották ki, és halálra ítélték, kitiltották minden zárt helyről, mi az épületen belül, egy étterem kijelölt dohányzóhelyén szívtuk fújtuk a füstöt. Sokadmagunkkal.

Stílusát tekintve az épület, állítólag a modern építészet remeke, teljes terjedelmében üvegből és fémből van, ettől aztán kellően hideg, rideg és barátságtalan. Persze, miért is akarna barátságos lenni egy parlament?

A komplexumot folyamatosan bővítik, hogy a csatlakozó tagországok képviselőinek, és adminisztrációjának is legyen helye. Persze, még így sem elég, hisz évente tizenkét alkalommal, mindenestül áthurcolkodnak Strasbourgba, az Európai Parlament hivatalos székhelyére, plenáris ülésekre. 

Nos, ez itt a parlament egyik bejáratánál fogadó szobor, mely szintén sokat elmond az Unióról, ha jobban szemügyre vesszük. 

A nőt, mint olyat, szinte minden kultúrában, minden korban, és minden műfajban az érzelmek, a szeretet, béke, harmónia, az anyaság vagy épp a szépség szimbólumaként ábrázolták, illetve ábrázolják ma is.

Kivétel ez alól, a szobor általam ismeretlen alkotója, aki az európai nőt, kezében az euró jelével nyújtózva, egy pénzéhes cédává avanzsálta, aki ráadásul egy lábai előtt heverő férfin tapos, támaszkodik, hogy félreérthetetlen jelzése jobban látható legyen; pénzt akarok!

Ne áltasd magad, hogy szeretni foglak, elfogadlak, ahogy vagy, jóba akarok veled lenni, békességben akarok melletted, veled élni. Dehogy! Itt a lé a tét! És ezt tessék jó előre tudomásul venni! Hisz még csak a bejáratnál tartunk. Az egyiknél.  

Üdvözöltek az Európai Parlamentben

Ahol is megtudhattuk miért, és hogyan alakult az Unió kezdetektől, mit akar és merre tart. Az alapötlet és elgondolás, talán nem is volna olyan rossz, ám a kivitelezésben úgy vélem csúszott néhány baki.

Az például mindenképp, hogy az európai országok nem egyenrangú felekként léptek be ebbe a közösbe, hisz a történelem során többféle fejlődésen estek át, különböző traumákon, rendszereken keresztül alakultak.

Hogy tovább ne menjünk, Magyarország még gyerekcipőben jár a demokráciában is, épp csak megszabadultunk egy másik nyomás alól, épp csak elkezdődött a kapitalizmus, míg a németek vagy franciák zökkenőmentesen gyakorolták, többé- kevésbé fejlett gazdasággal, iparral, tradicionális nagyvállalatokkal a hátuk mögött.
Így lehetünk leginkább piacuk, mint partnerük.

Aztán van némi erkölcsi feszegetni való is ebben a nagy közösben, hiszen a menekültekkel kapcsolatosan, mint uniós tagországra, rákényszerítik a befogadást. Ám, nézzük csak meg kicsit jobban miért is jönnek a menekültek Európába?

Hajdan a gyarmatosításban, Afrika kizsákmányolásában, minden jelenleg tőlünk fejlettebb európai ország részt vett, és még ma is jól él belőle. Az országuk építéséhez, ha kellett erőszakkal hurcolták be az őslakosokat, mint olcsó munkaerőt, miközben megfosztották őket természeti kincseiktől, melyet, ha ők termelnek ki, és adnak el, fejlettebbek lehettek volna talán bármely európai országnál.

Így azonban egy kincseitől megfosztott, elszegényedett országban, pénz és lehetőség hiányában, küzdenek az életben maradásért. Esetleg szintén kincseikért máig háborúk dúlnak, amit közönnyel figyel a Világ, számos sokan hasznot húznak belőle, ám a következményt, a „romeltakarítást” ránk is testálják, amihez nekünk aztán semmi közünk, hasznunk pedig végképp nincs belőle. Nem beszélve az erkölcsi felelősségről, amiben kényszerűen bár, de osztozunk azokkal, akik ennek hasznából dőzsölnek. Hát nem zseniális ez a buli?

Lehallgatási botrány bizottsági ülésén

Lehetőségünk volt beülni erre a bizottsági ülésre (LIBE), mely az érdeklődés hiánya miatt sem maradt el. Nyolcvanfőnyi tagból, öten jelentek meg, és a jelentést készítő bizottság elé idézettnek sem sikerült odaérnie, ahogyan kellett volna, hogy beszámoljon tevékenységéről. Sebaj! Hallgattak mást, mind az öten.

Hallgattuk mi is a norvég urat, hogy tulajdonképp ez a lehallgatósdi, megfigyelősdi lássuk be nagyon jó, hisz egy köztéri kamera is mennyi bűnt megelőz.

Na azért ezzel én hosszan tudtam volna vitatkozni, de sajnos nekem nem adtak mikrofont. Azt mindenképp megkérdeztem volna, hogy például a lehallgatás, megfigyelés következtében mennyi korrupt politikust, nyakkendős bűnözőt, pedofilt, vagy profi betörőt kapcsoltak le, és ha mindent a terrorizmus ellen vetettek be, miért is van még mindig terrorista?

Vagy ja hogy mindenki, aki rosszban sántikál, tudja, hogy megfigyelik, így se telefont, se e-mailt, se bankkártyát nem használ? Így már érthetőbb persze, de akkor minek is figyelnek engem pld. hogy a Leonidasnál bankkártyáról fizettem a csokit? Ha megkérdeznék, megmondanám grátisz, főleg ha úgy érzeném bármi közük van hozzá. Persze kérdéseim költőiek, úgy vettem észre nálam nagyobb emberek kérdései is megválaszolatlanul maradtak a témában.

Na és, hogy milyen nyelven hallgattuk az urat? Kérem, a parlamentben tolmács hadsereg működik, akik szinkronban fordítanak mindent, minden nyelvre, amit fejhallgatón keresztül, olyan nyelven hallgatunk, amilyenen csak jólesik. Majd írásba is foglalják az ülések anyagát, amit viszont már hitelesítéssel szentesítenek. A képen nem látszik sajnos jól, de a monitorok fölött huszonnégy tolmácsfülke van – minden nyelv külön fülke – mindben két-három tolmács.

Ez is érdekes kicsit, hogy míg itthon a gyógypedagógustól is elvárják a nyelvvizsgát, amikor a legritkább esetben fog, idegen nyelven down – szindrómás gyereket tanítani, addig egy európai parlamenti képviselőtől – egyik tagországból sem – nem várható el, hogy valami egységes nyelven beszéljenek.

Nem hivatalos források szerint, nagyjából évi egymilliárd euróba kerül a tolmácshad fenntartása.
 

Itt is van jégpálya a főtéren (nem Kósa Lajos a polgármester, megnéztem)

Persze az óriáskerék csábítóbb volt. Ki is próbáltuk. Legalább innen madártávlatból láttuk azt, ami idő hiányában kimaradt.

Aztán pedig vacsorázni mentünk, és megkóstoltuk a belga csirke specialitást.
Igazából, az ebédre nyersen felszolgált narancsos kacsacomb után, semmi meglepő nem volt abban, hogy a csirkecomb belga módra, tollastól került a tányérra. A desszert viszont mindenhol tökéletes volt, szinte már verhetetlen.

És végül, de nem utolsó sorban, a három napon minden lehetőséget megragadtunk arra, hogy megtárgyaljuk, miként lehetne jobbítani a magyar nők helyzetén.

Lássuk be európai, sőt világviszonylatban, sem állunk valami fényesen. A férfi szerep mit sem változott az idők során, ma is a biztonságteremtés, családfenntartás a fő funkció, miközben a női szerep a hagyományos gyereknevelés és idősgondozáson, háztartási és önellátó mezőgazdasági tevékenységen kívül, a munkavállalással is bővült, mely során csupán a munkavégzésben és elvárásokban vagyunk egyenrangúak, a díjazás és megbecsülés, még arányaiban sem közelíti meg a kívánalmakat.

Itt most határozottan elutasítom, hogy harmincöt feminista gyűlt össze Brüsszelben egy férfiakat kasztráló szeánszra!

Abban mindenki egyetértett, több nő kell a politikába! Ha másért nem, hát azért, hogy megmentsük a magyar konyhát, mielőtt még uniósodni kezdene, és nyersen kellene ennünk a kacsát, vagy tollasan a csirkét. 
Leginkább azonban azért, mert a mindennapokkal nekünk kell megküzdenünk, mindazzal, amiről egyébként férfiak döntenek – megkérdezésünk nélkül – a gyakorlati alkalmazása közben felmerülő problémákat, szintén nekünk kell megoldani.

Reményeink szerint, ugyan először, de nem utoljára hozott össze bennünket a sors, és folytatni fogjuk ötletgyártásunkat. Ez a férfiaknak is mindenképp hasznos lenne, hisz pillantsák csak meg azt a szobrot még egyszer a bejáratnál! Tényleg ilyen szerepre vágynak?      

Debreceni Andrea – szebbjovo.hu