Az irányelv tartalmáról már korábban megállapodott a parlament a másik uniós társ-jogalkotói intézménnyel, a tagállami kormányokat megjelenítő Tanáccsal.
Ez immár a negyedik olyan uniós irányelv, amely a pénzmosás ellen született. Ennek értelmében a vállalatok, az egyéb jogi személyek és a vagyonkezelő szervezetek tényleges tulajdonosait központi uniós adatbázisban kell feltüntetni, amelybe a hatóságok – valamint érvekkel alátámasztott jogos igény esetén például az oknyomozó újságírók is – betekinthetnek. Ha az igény jogossága megalapozott, akkor az érdeklődő hozzájuthat a tényleges tulajdonos nevéhez, születési évéhez és hónapjához, állampolgárságához, tartózkodási országához, illetve a tulajdonosi érdekeltség jellegére vonatkozó információhoz. A hozzáférést a tagállamok csak “kivételes körülmények között, eseti alapon korlátozhatják.
Az irányelv arra is kitér, hogy a bankokat, könyvvizsgálókat, ügyvédeket, ingatlanügynököket és kaszinókat bejelentési kötelezettség terheli, ha ügyfeleiknél gyanús tranzakcióit észlelnek.
Az uniós irányelv egyértelműsíti a “kiemelt közszereplők” kategóriáját, aminek az adott jogszabályi kereten belül a korrupció elleni küzdelem szempontjából van jelentősége: az államfők, kormánytagok, a legfelsőbb bíróságok bírái, a parlamenti képviselők, valamint a felsoroltak családtagjai tartoznak ide.
A pénzmosás elleni irányelvet a tagállamoknak két éven belül át kell ültetniük a saját nemzeti jogrendjükbe.
(MTI)