“Noha Európában 96 százalékos az írástudók aránya a felnőtt lakosságban, nagy eltérések tapasztalhatók és az analfabétizmus még komoly probléma, különösen Közép- és Kelet-Európában, csökkenti a térség versenyképességét.” stop.hu

“Több ezer ember él úgy 2009-ben Magyarországon, hogy nem tudnak írni-olvasni és számolni, illetve erősen híján vannak eme általános iskolai alapelemeknek. Ők a munkaerő-piaci, uzsora- és ingatlanhiénák, no meg a szélsőséges politikai erők potenciális áldozatai. Ma egyetlen olyan iskola működik ahol az I. általánostól vállalják a valóban analfabéták ingyenes tanítását.” stop.hu

Már sok esetben tapasztaltam, hogy a magyarokat ilyen és ehhez hasonló EU-statisztikai rémhírekkel etetik. Természetesen nagyon szomorú, hogy több ezer ember nem tud hazánkban rendesen írni, olvasni és számolni. Az is, hogy még csak kevés olyan program van, amely ennek a helyzetnek a javítását célozza.

Csakhogy: Németországban, a legújabb, 2009. nyaráról származó felmérések szerint négy millió, jól olvasták: 4 millió írástudatlan ember él! Ez testvérek közt is a 81,8 milliós lakosságnak majdnem az öt százaléka. Ezekben a felmérésekben természetesen nincsenek megemlítve azok a tömegek, akik továbbra is eltitkolják írástudatlanságukat. A PISA-tanulmányok olvasási, szövegmegértési vizsgálataiban is rendszeresen nagyon rossz eredményeket érnek el a németek. Mellesleg megemlítve a természettudományos felmérésekben sem szerepel a nyugat-európai iskolák többsége olyan nagyon rózsásan.

És amíg nálunk egy körülbelül tíz százalékos cigány kisebbséggel kell számolni, amelynek pontos nagyságát, “hála” szuper demokráciánknak, nem is ismerhetjük, Németországban nem a kisebbségeket, hanem legelső sorban a németeket érinti ez a probléma. Mert bizony ott, “demokrácia” ide, vagy oda, mindenről etnikailag szortírozott felméréseket csinálnak!
Mindnyájan tisztában vagyunk a magyarországi cigány lakosság iskolalátogatási szokásaival, ezért itt erről nem kell külön beszélnem.

A német kutatók a rossz iskolai rendszer mellett a családok anyagi gondjait (Jelenleg Németországban 2 millió gyermek él mélyszegénységben és további két és fél milliót fenyeget a szegénységbe való lecsúszás veszélye. Több tízezer gyermek él az utcán.) és mint nagyon fontos elemet, a családon belüli hallgatást jelölik meg okként. Hiszen, aki felnőtt korára analfabéta marad, annak valószínűleg már a beszédkészségével is bajok vannak, amely normális esetben köztudomásúan a gyermekkorban, a családban alakul ki. Az egymással való nem-beszélgetés pedig közismerten egy német probléma, ezzel a bevándorló-családok nagy részének nincs baja.

Ez az írástudatlansági arány Németország újraegyesítése előtt is igaz volt Nyugat-Németországra, nem a volt keletnémetek rontották le a statisztikát. Sőt, az újraegyesítés után kiderült, hogy ők akkor jobban voltak iskolázva, mint nyugati társaik. Ez a színvonal sajnos mára majdnem kiegyenlítődött, az említettekből láthatjuk, melyik irányban.

A Német Szövetségi Köztársaság korábban, az egyesítés előtt, soha nem is vett részt nemzetközi iskolai felméréseken, ezért az összehasonlítási kényszer a keleti oldal iskoláival és a PISA tanulmányok eredményei felértek egy sokkal és azóta is tartó, krónikussá vált cselekvési kényszert idéztek elő az illetékes szerveknél. Nulla eredménnyel. Ettől függetlenül dúl az iskolarendszer további liberalizálása, a Bolognai Modell erőszakos bevezetése a felsőoktatásban, ugyanakkor a tanulás költségeinek egyre inkább a családokra való hárítása. Több tíz- és százezer szakembert fizetnek az adófizetők, még hozzá igen jól, akiknek a német iskola rothadásának megállítása lenne a feladatuk, de pont ezek nem képesek fölismerni, hogy éppen a fent felsorolt okok az előidézői ennek a szellemi nyomornak.

Mint az idézetekből olvashatjuk, ez a szám Magyarországon “több ezret” tesz ki. Ez lehet kétezer, háromezer, de maximálisan tízezer ember. Nem lenne rossz, pontosabb adatokat ismerni! Vajon miért nem ismerjük azokat? Tízezer ember pedig a tízmilliós lakosság arányában egy százalék. Vagyis: nem kell ilyen hülyeségeket írni, hogy pont Közép- és Kelet Európában vannak e témában a legnagyobb gondok. Alig rejtetten utalva ezzel hazánkra is és tovább borzolni a már amúgy is eléggé felborzolt magyar idegeket.

Természetesen ez így is egy nagy probléma és tenni kell ellene. Főleg a romaspecifikus iskolák bevezetése lenne egy hasznos dolog Magyarországon. Hiszen, akinek speciális lemaradásai vannak, azt speciálisan kell támogatni. Erre egy közönséges iskolában nincs is idő. Az pedig bűn, ha a többi tehetségesebb tanulót lerántjuk a lassan haladók szintjére, mint ahogy ez most történik. Ezzel drága magániskolákba és anyagi csődbe kényszerítve családok ezreit.

Azt azonban világosan látni kell, hogy a Nyugatnak az írástudatlansággal még sokkal nagyobb gondjai vannak, mint nekünk. Így van ez a legtöbb nyugati országban. Amerikáról pedig már egyáltalán ne is ejtsünk szót! Több személyes ismerősöm, aki korábban német cserediákként az USA-ban töltött egy iskolaévet, írta le ezt az egy évet olyannak, mintha egy év szünidőt töltött volna ott. Még a német iskolai színvonalhoz képest is!

Szóval, kedves Magyarország, jól gondold meg, milyen iskolai rendszereket veszel át és hová “fejleszted” a magyar oktatást!
Meg azok a pénzesebb magyar szülők is gondolkodjanak el ezen, akik külföldi iskolákba szándékoznak adni a gyermekeiket. Sokan vannak ilyenek, például az osztrák határ mentén. Mert bizony Ausztriában sem jobb a helyzet!

A második Stop-idézetből világosan kiderül, mi a szándéka ennek a rémhírterjesztésnek: a ” szélsőséges politikai erők”-kel riogatja az embereket! Ráadásul potenciális áldozatként írja le őket.
Nos: aki valamilyen nyomós okból analfabéta lett, az ettől még nem komplett hülye! Kikéri magának! Lehet, hogy épp azért orientálódik a radikális oldal felé, mert látja, hogy nekik erre a súlyos problémára is vannak életképes terveik, megoldási javaslataik, míg a többi csak a száját hűti, ha ez a téma szóba kerül és valójában az égvilágon semmit nem tett és nem tesz a megoldás érdekében.

A térség versenyképességét pedig nem az a pár ezer írástudatlan csökkenti, hogy jönnének ők ahhoz?

Lehet, hogy azért e nagy buzgalom, mert Stop-os cikkíró nagyon is tisztában van a fentiekkel?

(A szerző Münchenben él, és a Radical Puzzle Blog alkotógárdájának tagja.)