Megjelölve elemzés


2009. július 4. – mint Palesztínában

Budaházyt terrorizmus hamis vádjával lefogták. A Magyar Gárda Egyesületet a bíróság a cigányok és zsidók indokolatlan panaszai alapján feloszlatta. A Magyar Gárdát a barbár ÁVH az Egyesülettel azonosította, és a bírósági határozatra hivatkozva brutális módon inzultálta. Mintha Palesztínában lennénk – a barbárság, az embertelenség, a demokratikus elvek semmibevétele és hozzá a tátott szájú zsigeri hazudozás. Ez a 2009. július 4-ediki tapasztalat.

Morvai Krisztina ellen sajtóhadjáratot indítottak, amikor a JOBBIK EP-választási hadjáratához kapcsolódva kijelentette, hogy nem szeretnék, ha Magyarország Palesztína sorsát szenvedné el. Nem is gondolhattuk ekkor, hogy ez az idő mily hamar elkezdődik. Jegyezzük meg: 2009. július negyedike a mérföldkő.

Kik a gyűlöletkeltők? Miért gyűlölködnek?

A család eszménye, a nemzeti önérzet és öntudat és az istenhívő idealizmus a legfőbb hon- és nemzetmegtartó értékek. Középső értékek, ősidőktől kezdve. Nagy társadalmi válságunknak azt a fázisát éljük, hogy eme legfőbb középső értékek vallóit fasisztoid szélsőségességgel rágalmazza a balliberális oldal, holott, ami ettől legfőbb középértéktől elhajlik, az a szélsőségesség, s ha elhatalmasodik, az a veszedelmes szélsőség. Szellemi elődeik egyértelműen a bolsevikok.

Szlovákia a szlovákoké?

(Az alábbi idézetek a Felvidéki Blogból valók.)

Nem vagyok naiv, meg mást a Fico kormánytól nem is lehet várni, mint a gazdasági válság problémáit szőnyeg alá söprő és pótproblémákkal is kendőző politikát. Ez az ő politikájuk, saját céljaik érdekében és irányában. Nem Szlovákiáé. Szlovákia ezeknek az álhazafiaknak ugyanaz, mint tolvajnak a tágra tárt széf: egy jó lehetőség anyagilag gyarapodni. Persze mindennek ára van, itt esetünkben az ár a kisebbségek.

Nemzetállami őrület!

Az Európai Unió Szlovákiára egyáltalán semmilyen hatással sincs a demokrácia fejlődése a nemzetek közti kapcsolatok fejlesztés és a regionális szintű nemzetek közti harmónia szempontjából. Ilyen egyszerűen nincs! Nincs és nem lehet, mert a gerjesztett konfliktus, a felkorbácsolt érzelmek nélkül az olyan pártok csoportosulások akik a nemzeti érzelemhez, a nemzeti büszkeséghez, még mindig a háztáji felsőbbséget párosítják, nem képesek érvényesülni. „Ha Szlovákiában vagy húzd meg magad idegen mert itt mi vagyunk az urak élet s halál felett” – ezt már igazán kibiggyeszthették volna a határátkelők fölé.

Fordulóponton a magyar nemzeti ellenállás

Ezen a nyáron, július 4-én, a pozsonyi csata ezeregyszázkettedik és az Erzsébet hídi csata hetedik évfordulóján fordulóponthoz érkezett a magyar nemzeti ellenállás története. Vona Gábor, az üstökösként előretörő új erő, a Jobbik elnöke megtette azt, amit pont hét évvel ezelőtt, a jelenlegi diktatúra kezdőpontját jelentő „hídfoglaláskor” az ellenzék vezetőjének és vezetőinek meg kellett volna tenniük. S amit – szintén nekik – meg kellett volna tenniük 2006. őszén, amikor százszámra vadászták le és verték össze Budapesten a járókelőket, s amikor százszámra börtönözték be és kínozták meg azokat, akik a Hibbant Néró hazugságbeszéde ellen tiltakoztak. Megtette azt, amit elszánt ellenzéki vezetőktől, közel kétszáz parlamentben ülő ellenzéki képviselőnktől 2002. óta minden egyes tüntetésen, tiltakozó demonstráción elvárnának az emberek. Azt várták, azt vártuk a MI POLITIKUSAINKTÓL, hogy végre ne kivülállóként, előkelő idegenekként viselkedjenek, hanem jöjjenek közénk, legyenek és érezzenek VELÜNK!

A Gárda elleni koncepciós per után

Mielőtt pezsgőt bontanának a balliberális oldalon egy nyilvánvaló politikai döntés kapcsán és az MSZP-ben elénekelnék pirospozsgás arccal az Internacionálét örömujjongva, amiért a Magyar Gárda Egyesületet feloszlatta immár „jogerősen” a Fővárosi Ítélőtábla, ráadásul ennek az általuk kezdeményezett koncepciós pernek az eredményét a Magyar Gárda Mozgalomra is vonatkoztatnák, nem ártana, ha végre felfognák, hogy minden egyes elmúló nappal, akárhogy is gáncsoskodjanak, egyre közelebb kerülnek a végső, elkerülhetetlen bukásukhoz!

SZDSZ? Ööö…az mi?

Mottó: Olyan az SZDSZ, mint az elvágott nyakú tyúk: Spriccel a nyakából a vér, de még szaladgál az udvaron.

Fenti frappáns hasonlat egy liberális képviselő szájából hangzott el. Tény, hogy nem hangzik rosszul, de sajnos nem ilyen egyértelmű. Tekintve, hogy nem csak szaladgálnak az udvaron, hanem azt a sajátjukénak is tekintik. Amíg megtehetik. 20 éve megtehetik, aztán most lassan már fordul a kocka.

Az EP-választási leszereplésük viszonylag egyszerű okkal magyarázható. Rendkívüli módon utálják őket az emberek. Pont. Se több, se kevesebb. A társadalom 98%-nak elege van a fasisztázásból, devianciákból, meleg-felvonulásokból, kulturális leépítésből, egészségügyi és oktatási ámokfutásból. Eddig tartott ki a médiafölény, a propaganda, meg ugye az „értelmiségi kurzus”. Szokták mondani, hogy 20 éves koráig mindenki liberális, aztán már más irányba indul el. No, ez most megtörtént nálunk. Hát akkor mit keresnek még itt?!

Politikai lélektan az EP-választások után

Mi a közös egy fideszes és egy jobbikos szimpatizánsban?

Mindkettő hiszi, hogy a Jobbikra nem csak Brüsszelben, de a magyar parlamentben is szükség van! Bár a két párt vezetésének viszonya cseppet sem barátságos, a szavazóik ennek ellenére könnyen megtalálják a közös hangot. Hiába nevezte Orbán Viktor a választásokat megelőzően a Jobbikot ellenségnek, hiába igyekeztek a fideszes vezetők felváltva meggyőzni a választópolgárokat, hogy a Jobbikra leadott voksok, elveszett szavazatok, a pártnak mégis sikerült három mandátumot szereznie az európai parlamentbe, többek között a Fidesz szimpatizánsok egy részének hozzájárulásával. Így a Jobbik eredménye, amely a harmadik helyre emelte a pártot a magyar politika dobogóján, ledöntötte az elveszett szavazatok mítoszát.

Eddig az előretörés, innentől a felelősség!

Sokan, sokféleképp fogják magyarázni azokat az eredményeket, melyek 2009. június 7. napján születtek Magyarországon. Egy oldalon a várt győzelmet fogják értékelni, míg egy másikon a várt vereséget. Egy oldalon a meglepetésszerű előretörést, míg egy másik oldalon a teljes megsemmisülés határát. A szokásos közhelyek záporozni fognak, megspékelve a mesterkélt megdöbbenéssel. Szóval lesz itt sok minden, így vállalkozzunk mi is egy kis értékelésre.

A FIDESZ-KDNP tehát nagyarányú győzelmet aratott. Nos, nem akkorát, mint szeretett volna, de felesleges dolog vitatkozni, ha ilyen magasak az arányok. Orbánék hozták a kötelezőt. 14 képviselőt delegálnak, ami ugye több, mint a 22 fele. A kormányzó pártok folyamatos nyomás alatt tartása, a „lelkesítő” negatív kampány most kiállta a próbát, szemben a múlt elvesztett országgyűlési választásaival. Mondhatnánk, hogy a FIDESZ-nek ezt kell folytatnia és hozza majd a kétharmadot, de persze ez nem így van. Erről majd később.