Telefonáló automatákkal sértettek kampánycsendet a választás délelőttjén a Fidesz és Morvai Krisztina összemosásával (mely egyik jobboldali pártnak sem érdeke), délután pedig az MSZP-re és az SZDSZ-re való szavazásra buzdítással. A súlyos törvénysértéshez legalább olyan szervezettség és anyagi forrás kellett, mint azokhoz a szintén megtévesztő és Jobbik-ellenes plakátokhoz, melyeket az elmúlt napokban ragasztottak ki szerte az országban.
20.15: Információink szerint a Jobbik vidéken számos helyen megelőzte a széteső Szocialista Pártot. Szabolcs és Nógrád megyékben taroltak a radikálisok. Debrecenben is több helyen a Fideszt a Jobbik követi.
20.30: Információink szerint Ózd egyes választókörzeteiben a Jobbik toronymagasan végzett az élen az EP-választáson.
20.50: Az atv.hu információi szerint az SZDSZ központjában csak Horn Gábor válaszolgat a pogácsázó újságírók kérdéseire. Sem liberális politikusokat, sem szimpatizánsokat nem látni a Gizella utcában.
Már tudjuk, hogy milyen lesz a Fidesz elszámoltatása – ezzel az alcímmel jelent meg a Heti Válasz egyik cikke.
Nem, kedves barátaim. Hogy milyen lesz a Fidesz elszámoltatása, azt mi tudjuk. A Jobbik.
Kapcsolódó cikk: Vona Gábor: Az elmúlt húsz év pusztításáért az összes pártnak lakolnia kell
Lovas István brüsszeli tudósító tegnap megrázó összeállítást publikált a 2006. őszi budapesti tömeges rendőri brutalitások, szemkilövések, kirívó súlyú emberi jogi jogsértések nemzetközi „visszhangjáról”, következményeiről. Pontosabban mindezek hiányáról.
Tekintettel arra, hogy nemzeti jogvédőként kerültem a Jobbik EP listájának élére, és EP programunkban fontos helye van az emberi jogok következetes és határozott védelmének, szeretnék rövid visszatekintést tenni 2006 őszére, illetve felhívni a figyelmet a jelenlegi tömeges emberi jogi jogsértésekre, amelyeket a kézivezérelt rendőrség a vélemény-nyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog gyakorlóival szemben követ el ma is. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a jelenlegi ellenzék semmiféle határozott lépést nem tesz a politikai szabadságjogaikat gyakorlókkal szembeni munkahelyi „büntetések” felszámolására, illetve a ma is rendszeres rendőri bántalmazások, jogtiprások felszámolására.
Néhány nappal ezelőtt A Nőtanács mosolya című undok firkálmányomban becsmérlő szavakkal illettem az MSZP azon szórólapját, amely a debreceni polgárokhoz szólt. Azt nehezményeztem, hogy a reklámanyag többes szám első személyben fogalmaz meg olyasféle mondatokat, miszerint: “kívül-belül felújítottuk Debrecen több bölcsődéjét”, “korszerűsítettük a Bartók Béla utat”, “akadálymentessé tettük az Idősek Klubját”. Visszataszító fröcsögésemnek (amit azóta nagyon megbántam) az a tény szolgáltatott alapot, hogy Debrecen immár tizenegyedik éve fideszes vezetésű város.
Azóta megtudtam, hogy nem az MSZP nézett hülyének, hanem én voltam nagyon de nagyon hülye, amiért még csak nem is sejtettem, hogy Debrecen voltaképpen mindent az MSZP-nek köszönhet. Hosszú-hosszú ideje dolgozik a cívisvárosban egy titkos földalatti mozgalom, amiről egyelőre nem árulhatok el többet, elvégre titkos. Legyen elég annyi, hogy a titkos földalatti emeszpések éjszakánként előbújnak a föld alól, és a sötétség leple alatt óvodákat újítanak fel, szociális otthonokat akadálymentesítenek, kerékpárutat építenek és villamoshálózatot fejlesztenek. Láthatatlanul és önzetlenül, akárcsak Timur és csapata.
Párton kívüli civil emberként, nemzeti jogvédőként, egyetemi oktató jogászként csöppentem bele a magyar politika világába, mint a Jobbik EP listavezetője. Tapasztalataim mélyen megdöbbentőek, megrázóak voltak. Miközben önök is pontosan tudják, hogy az Európai Unióban a következő években Magyarország sorskérdései fognak eldőlni, a szervezet parlamentjében a magyar embereket képviselők választási kampányában e sorskérdések helyett folyamatosan egymás gyalázásával, valamint az új erő, a Jobbik gyalázásával voltak elfoglalva.
Dr. Morvai Krisztinát – mint kitűnő büntetőjogászt és varázslatos női közszereplőt – minden párt szerette volna magáénak tudni, ő azonban tavaly ősszel a Jobbikot választotta. Azóta elhallgatta a média, a választás előtti utolsó héten pedig átfogó lejáratókampányba kezdtek a Fidesz szócsöveként működő médiumok. Hirtelen „megvilágosodtak”, hogy mégsem hiteles számukra az a személy, akit az Orbán-kormány jelölt az ENSZ nőjogi bizottságába. Alább Morvai Krisztina válasza a legújabb csúsztatásokra.
Tisztelt Elnök Úr!
Amit elértünk, az nem elegendő – ismerte el Ön miniszterelnökként 2001. június 19-én az Országgyűlésben napirend előtti felszólalásban értékelve a termőföldre vonatkozóan kormánya és az Európai Unió közötti megállapodást. Ezt megelőzően írta alá Martonyi János külügyminiszter Göteborgban a csatlakozásunkat előkészítő tárgyalások meghatározó dokumentumát, a magyar termőföld tulajdoni kérdéseit is magában foglaló „A tőke szabad áramlása” fejezetet. Nekem az a megtisztelő lehetőség jutott, hogy a MIÉP-frakció álláspontját képviselhettem, megalapozott aggályainkat kifejezve a termőföldünk magyar tulajdonban tartását illetően.
Már csak pár nap van hátra, és kiderül, hogy Magyarország lehet-e újra a magyaroké. E hét végén eldől, hogy a Jobbik, az új erő hány képviselővel fog harcolni a magyarság érdekeiért Brüsszelben. A június 7-ei EP-választásokról, Trianonról, a Jobbik esélyeiről kérdeztük Szegedi Csanádot, a Jobbik alelnökét, elnökhelyettesét, európai parlamenti képviselőjelöltjét.
– Alelnök úr, a Jobbik honlapján lévő eseménynaptárban elég sokat szerepelt a neve. Nem sokat pihenhetett az elmúlt öt hónapban. Milyen tapasztalatokat gyűjtött össze lakossági fórumain?
Fura egy betegség ez a politika, az internetes firkászkodásról nem is beszélve. Az ember pünkösd hétfőjén ahelyett, hogy a szerettei körében múlatná az időt, játszana a kutyájával vagy kirándulna a természetbe, csak ül a számítógépe előtt, és bizonyos Orbán Viktor szavain rágódik. Merthogy választás közeleg, és a Fidesz-vezér ilyenkor valahogy a szokásosnál is sűrűbben mond olyanokat, amiken joggal hökken meg az ember.
