Megjelölve Fidesz


Átálltam az MSZP-hez

Néhány nappal ezelőtt A Nőtanács mosolya című undok firkálmányomban becsmérlő szavakkal illettem az MSZP azon szórólapját, amely a debreceni polgárokhoz szólt. Azt nehezményeztem, hogy a reklámanyag többes szám első személyben fogalmaz meg olyasféle mondatokat, miszerint: “kívül-belül felújítottuk Debrecen több bölcsődéjét”, “korszerűsítettük a Bartók Béla utat”, “akadálymentessé tettük az Idősek Klubját”. Visszataszító fröcsögésemnek (amit azóta nagyon megbántam) az a tény szolgáltatott alapot, hogy Debrecen immár tizenegyedik éve fideszes vezetésű város.

Azóta megtudtam, hogy nem az MSZP nézett hülyének, hanem én voltam nagyon de nagyon hülye, amiért még csak nem is sejtettem, hogy Debrecen voltaképpen mindent az MSZP-nek köszönhet. Hosszú-hosszú ideje dolgozik a cívisvárosban egy titkos földalatti mozgalom, amiről egyelőre nem árulhatok el többet, elvégre titkos. Legyen elég annyi, hogy a titkos földalatti emeszpések éjszakánként előbújnak a föld alól, és a sötétség leple alatt óvodákat újítanak fel, szociális otthonokat akadálymentesítenek, kerékpárutat építenek és villamoshálózatot fejlesztenek. Láthatatlanul és önzetlenül, akárcsak Timur és csapata.

Nyílt levél a jelenlegi parlamenti pártok politikusaihoz

Párton kívüli civil emberként, nemzeti jogvédőként, egyetemi oktató jogászként csöppentem bele a magyar politika világába, mint a Jobbik EP listavezetője. Tapasztalataim mélyen megdöbbentőek, megrázóak voltak. Miközben önök is pontosan tudják, hogy az Európai Unióban a következő években Magyarország sorskérdései fognak eldőlni, a szervezet parlamentjében a magyar embereket képviselők választási kampányában e sorskérdések helyett folyamatosan egymás gyalázásával, valamint az új erő, a Jobbik gyalázásával voltak elfoglalva.

Morvai Krisztina válasza a legújabb csúsztatásokra

Dr. Morvai Krisztinát – mint kitűnő büntetőjogászt és varázslatos női közszereplőt – minden párt szerette volna magáénak tudni, ő azonban tavaly ősszel a Jobbikot választotta. Azóta elhallgatta a média, a választás előtti utolsó héten pedig átfogó lejáratókampányba kezdtek a Fidesz szócsöveként működő médiumok. Hirtelen „megvilágosodtak”, hogy mégsem hiteles számukra az a személy, akit az Orbán-kormány jelölt az ENSZ nőjogi bizottságába. Alább Morvai Krisztina válasza a legújabb csúsztatásokra.

A Jobbik nyílt kérdése Orbán Viktorhoz, a Fidesz elnökéhez földügyben

Tisztelt Elnök Úr!

Amit elértünk, az nem elegendő – ismerte el Ön miniszterelnökként 2001. június 19-én az Országgyűlésben napirend előtti felszólalásban értékelve a termőföldre vonatkozóan kormánya és az Európai Unió közötti megállapodást. Ezt megelőzően írta alá Martonyi János külügyminiszter Göteborgban a csatlakozásunkat előkészítő tárgyalások meghatározó dokumentumát, a magyar termőföld tulajdoni kérdéseit is magában foglaló „A tőke szabad áramlása” fejezetet. Nekem az a megtisztelő lehetőség jutott, hogy a MIÉP-frakció álláspontját képviselhettem, megalapozott aggályainkat kifejezve a termőföldünk magyar tulajdonban tartását illetően.

“Mozgósítás, mozgósítás és mozgósítás – ez a siker kulcsa!” (exkluzív interjú Szegedi Csanáddal)

Már csak pár nap van hátra, és kiderül, hogy Magyarország lehet-e újra a magyaroké. E hét végén eldől, hogy a Jobbik, az új erő hány képviselővel fog harcolni a magyarság érdekeiért Brüsszelben. A június 7-ei EP-választásokról, Trianonról, a Jobbik esélyeiről kérdeztük Szegedi Csanádot, a Jobbik alelnökét, elnökhelyettesét, európai parlamenti képviselőjelöltjét.

– Alelnök úr, a Jobbik honlapján lévő eseménynaptárban elég sokat szerepelt a neve. Nem sokat pihenhetett az elmúlt öt hónapban. Milyen tapasztalatokat gyűjtött össze lakossági fórumain?

Kérdések a “viktoriánus” logika mentén

Fura egy betegség ez a politika, az internetes firkászkodásról nem is beszélve. Az ember pünkösd hétfőjén ahelyett, hogy a szerettei körében múlatná az időt, játszana a kutyájával vagy kirándulna a természetbe, csak ül a számítógépe előtt, és bizonyos Orbán Viktor szavain rágódik. Merthogy választás közeleg, és a Fidesz-vezér ilyenkor valahogy a szokásosnál is sűrűbben mond olyanokat, amiken joggal hökken meg az ember.

Nemzeti pártot az Európai Parlamentbe

Az első, ami eszébe jut az átlag állampolgárnak a politikáról, egy jól ismert mondás, miszerint a politikánál mocskosabb dolog nincs a világon. Manapság ha másban nem is, de ebben az egyben a legtöbb ember egyetért, hiszen végső soron az elhibázott politikai lépések, a mocskos politikai rivalizálások, hatalmi csatározások vezettek Magyarország kizsákmányolásához, eladósodásához, illetve a kiéleződő társadalmi problémák felszínre töréséhez.

Joggal vetődhet fel az emberben a kérdés, hogy ha a nemzetünket a politika szabdalta fel egymással hadakozó táborokra és taszította gazdasági nyomorba, akkor vajon létezik e olyan politika, amely képes lehet újra a helyes irányba koordinálni az országunkat, megszabadítva népünket a társadalmi depressziótól, valamint felemelve a gazdasági bizonytalanságból?

Az RMDSZ az erdélyi magyarság MSZP-je

Nem tudok szó nélkül elmenni a legutóbbi erdélyi magyar demokrata(?) blöff előtt – vagy pláne után – amelyet ismét oly sikeresen lenyomtunk a magunk torkán.

Holott milyen szépen hangzott, és hangzik mindenhol, hogy azt mondja, „tízezrek tüntettek az autonómiáért”, „az anyanyelvért”, a „magyarságért”, és még Isten tudja milyen fennkölt eszmékért Csíkszereda főterén a múlt hétvégén.

Ugyanolyan szépen és fennkölten, mint a „magyar összefogás” – de erről később.

Hát, csak úgy nyersen: egy fenét.

Egy fenét szólott ez a tüntetés az autonómiáról, a magyar anyanyelvről, a magyarságról. Pont annyira volt hiteles ez, amennyire „tízezrek” vettek részt rajta. Ha a csíkszeredai „Taps-téren” elfér tízezer ember, úgy én tizenöt kilós vagyok, és húsz centi vastag. Pedig nem, higgyék el nekem.

A Nőtanács mosolya

Ma halásztam ki a postaládámból az MSZP debreceni polgárokhoz címzett EP-választási szórólapját. Nem mertem a lépcsőházban tanulmányozni, mert nem éltem volna túl a szégyent, ha valamelyik szomszédom rajtakap, amint ilyesmiket olvasgatok. Kies legénylakásom magányos rejtekében azonban várakozásteli izgalommal nyitottam szét a szórólapot. Nos, ami először tárult elibém, azon nyomban lelohasztotta az izgalmamat. Balról jobbra Herczog Edit, Göncz Kinga és Gurmai Zita próbált rám mosolyogni egy fotóról.

Igazán nem akarok olcsó és ízléstelen poénokkal operálni, mert hiszen megmondta már a jó Gyurcsányi is, hogy az EP-jelöltállítás nem szépségverseny, de hát annyit mégis hadd állapítsak meg: azért van abban valami mélységesen hátborzongató, amikor ez a három nőszemély megpróbál vadítóan és megnyerően tekinteni az objektívbe.

Bal-jobb helyett nemzeti oldal!

Kampány van, tehát háború dúl a különböző, ellentétes politikai oldalakat, értékrendeket (ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni egyes pártok esetében) képviselő pártok között. Megszokhattuk már, hogy ilyenkor válogatott mocskolódással igyekeznek aláásni az ellenfél esélyeit a bekövetkező választásokig, amikor is az emberek szavazatai fogják jelenteni a végső ítéletet. A mostani európai parlamenti választásoknál sincs ez másképp, de sokkal többről van szó, mint a korábbi megmérettetések esetében.

Eddig ugyanis létezett egy megszokott, bebetonozott politikai elit, amelynek összetétele csak arányaiban változott és biztosra vehettük, hogy résztvevői akár a parlamenti, akár az európai parlamenti választásokon, de megszerzik a maguk zsírosbödönnek számító mandátumaikat. Mostanra azonban borulni látszik a papírforma és ez érezteti is hatását a kampányban.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com