Megjelölve Jobbik


21. rész: A közel 10% még nem a hegy csúcsa

Tegnap éjfélig ünnepeltük együtt a Lónyai utcában a ferencvárosi választási eredményt. A 8,5%-os támogatottság átütő siker. A kerület egyáltalán nem mondható a nemzeti politizálás fellegvárának. Ha itt több mint 3%-kal tudtuk verni az SZDSZ-t, akkor mindenki elképzelheti, hogy vidéken mire leszünk képesek. Borsod vagy Szabolcs megyében… Az alacsony részvétel azt mutatja, hogy az ismertségünkön és a mozgósító erőnkön még van mit fejleszteni. A közel 10%-os eredmény még nem a hegy csúcsa. A hegymászásba még csak most vágtunk bele.

Tessék választani!

Közeleg az Igazság Napja!

Bizonyára sokan vannak, akik emlékeznek azokra a bizakodással, reménnyel teli napokra 1989-90-ben. Akkor még elhittük, hogy valóban rendszert váltunk, hogy valóban véget ér egy sötét, fekélyes diktatúra, hogy az új pártok, az új politikusok végre tényleg minket fognak képviselni. Akkor már nem jött értünk a rendőr, ha nem mentünk el időben „szavazni”, vagyis bedobni az előre kinyomtatott listát, melyen a Hazafias Népfront „jelöltjei” szerepeltek. Akkor önszántunkból és dalolva mentünk szavazni, büszkén, telve hittel és örömmel. Szavaztunk. Lehetett választani, hiszen a semmiből hirtelen számtalan párt alakult, voltak keresztények, kisgazdák, fiatalok, szabadok és fórumosok.

20. rész: A halálbüntetést vissza kell állítani!

Az idei év során számos olyan esemény történt velem, amelyről a sajtó szakzsargonjával szólva elmondható: hírértéke volt. Ezek közül talán hétfőn, a Szabolcs megyei Vaján tartott konferencia volt a legizgalmasabb számomra. A Tisza Sándor, helyi polgármester és Balogh Gyula, helyi vállalkozó által szervezett tanácskozásra a környék polgármesterei, cigányvezetői mellé én is meghívást kaptam. Ennél izgalmasabb, érdekesebb hírt, minthogy a jelenlegi helyzetben cigányvezetők és jobbikosok, gárdisták egy asztalhoz ülnek, nem nagyon tudok.

19. rész: Az EU segítő kéznek álcázott gyilkos ölelés

A globalizáció pusztításával szemben jelenleg egyetlen kiutat látok: a lokalizációt. Vagyis a helyi közösségek megerősödését, az önfenntartásra és az önellátásra való minél nagyobb mértékű berendezkedését. A tőke világuralmi rendszeréről az effajta leválásra már számtalan példát ismerünk, tehát van bizonyíték arra, hogy működőképes. Ezen rendszerek közös eleme, hogy a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek magukat függetleníteni az értelmetlenül és értéktelenül burjánzó fogyasztói léttől és a hitelspirálra épülő gazdaságtól.

18. rész: Üzenet a cigányságnak!

A cigánybűnözés burjánzik. Persze vannak, akik még a fogalom létezését is tagadják, pedig az egy olyan kriminológiai fogalom, amelyet sokáig tanítottak a jogászok és a rendőrök számára. Mára a kifejezés már nem számít politikailag korrektnek. A polkorrektség pedig nagy úr, képes egyszerre maga alá gyűrni akár az igazságot és a valóságot is. Számomra azonban utóbbiak élveznek prioritást, így a fogalom használatát egyáltalán nem tartom bántónak. A gyermekbűnözés kifejezés nem sért meg minden gyermeket, mint ahogy a fehérgalléros bűnözés sem háborít fel minden öltönyös embert.

17. rész: Mindenki hozzon magával még öt embert!

A múlt héten ott tettem le a tollat, hogy mindenkire szükség van. Kissé sziruposnak, mozgósító kampányszlogennek tűnő gondolat, pedig véresen komoly. Magyarország történelme legnehezebb időszakát éli. Volt már számtalan olyan pillanat az elmúlt századok során, amikor megoldhatatlannak tűnő problémák tornyosultak a nemzet előtt, de olyan magárahagyatottságban még nem voltunk, mint ma. Mivel külső segítséget amúgy rendre csak az ellenségeink kaptak, így árvaságunkat egyértelműen belső magánynak gondolom. Esélyünk sincs arra, hogy a jelenlegi politikai garnitúrától mentőkötelet kapjunk.

16. rész: Nem hiszek az 5%-os rendszerváltozásban

A nemzeti oldalon az elmúlt 20 év komoly pusztítást végzett a pártok megítélését illetően. Nem véletlenül, hiszen amit a politikai pártok tettek, vagy éppen nem tettek, az vérlázító. Foglalkoztam már ezzel a kérdéssel ennek a sorozatnak a 2. részében, ahol leírtam, hogy a Jobbikot másnak, többnek tartom a jelenlegi felhozatalnál.

15. rész: Holnap érted jöhet a mentőhelikopter

A múlt héten olyan események történtek, amelyek hatásai túlmutatnak önmagukon. Előbb az egri kórházvédők, majd a dunaszerdahelyi mérkőzésre látogató magyar szurkolók lettek magukra hagyva. Meggyőződésem, hogy mindkét esemény bizonyos értelemben fordulópontot jelent.

14. rész: Magyarország össze fog omlani

A gazdasági világválság komoly megpróbáltatásokat ró majd az országra. A parlamenti pártok nem merik kimondani, hát megteszem én: Magyarország össze fog omlani. Semmi jelét nem látni annak, hogy ebben a tragikus helyzetben az ország zsibbadt ereiben újra megindulna a vérkeringés.

12. rész: Nem mind magyar, aki mondja

A magyar nemzet megmentése kizárólag alulról történhet. Ez tény. Sem az Unió, sem a jelenlegi parlamenti pártok nem képesek életképes válaszokat adni a jelen és a derengő új korszak súlyos kérdéseire. Elfáradtak, beposhadtak. Amikor néhanapján nézem az országgyűlési közvetítést, habár az adás élő, olyan mintha évekkel ezelőtti archivált anyagot néznék. A társadalom és a politika vészesen kettévált, két külön világot képez, amelyeknek egyre kevesebb közük van egymáshoz.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com