Megjelölve Magyar Gárda


Szabadságot a hazafiaknak! – Tiltakozzunk a „csengőfrász” ellen!

Adjon az Isten!

Volt Magyarország történelmében egy időszak, melynek jelképes fogalma lett a „csengőfrász”. Szüleink, nagyszüleink elbeszéléseiből tudhatjuk, hogy ez mit is jelentett: ha valakinek nem a rendszernek megfelelő volt a gondolkodása, származása, politikai nézete, akkor elég volt egy politikai kapcsolattal rendelkező rosszakaró az ismeretségi körben és máris megjelent a fekete autó a ház előtt. Rúgták az ajtót, majd sötét bőrkabátok vitték az illetőt valahová, ahonnan talán sosem tért vissza. Csecsemők ezrei is csupán nyolc-tíz évesen láthatták először a saját apjukat.

Most már mi tartozunk neked még egy pofonnal, Viktor!

Kedves Viktor!

Régóta tervezem, hogy írok neked, biztosan nagyon vártad is már a levelemet. (Muhaha.) Azon választópolgárok nevében szólok most hozzád, akik nem a bizonytalanok meg a balliberós szimpatizánsok köréből kilépve lettek egyszerre Jobbik-szavazók, hanem akik a Fidesz táborából pártoltak át a nemzeti oldalra.

Valamikor 2006. januárjában találkoztunk utoljára, a debreceni Főnix Csarnokban. Én is ott ültem a lelátón a Nagy Fideszes Szakrális Választás Előtti Összejövetelen. Tőled jobbra, a hetedik sor 14-es székén ültem, sötétkék dzsekiben, biztosan emlékszel rám. Tátott szájjal ittam szavaidat, ami, ha belegondolunk, abszolút logikus, akár egy dakota közmondás, hiszen miféle más szájtartással lehet még inni, mint tátottal? Legfeljebb a szívószál jöhet számításba, de eme összetett szó első tagja olyasféle asszociációkat indítana el az elmémben, amiknek hatására kénytelen lennék leírni: jól megszívattál, Viktor!

Levél ‘lacházára *

Biztos vagyok benne, hogy most, a kampány finisében annyira kellene nekem a kiskunlacházi gárdista, Roland rendőrségi kihallgatásával törődnöm, mint Morvai Krisztinának Bencsik Andrással, amiért őt a pedofília támogatásának vádjával próbálta bemocskolni. Krisztinával egyetértve én is azt gondolom, hogy fontosabb lenne azzal foglalkoznom, hogyan előzhetnénk meg Magyarország Palesztinává válását.

De amit nem bírok elviselni a magukfajtákban az az, hogy képesek belőlem kihozni a legrosszabbat.

Itt van ez a Roland gyerek, aki történetesen gárdista, aztán még a végén szegény Horák Nóri feltételezett gyilkosa lesz. De, ha nem is lesz az, a gyanú árnyékának a széle már rávetült. Rávetették. Ez az egyik.

Űzött vad a rendőri kérdések kereszttüzében – Exkluzív interjú Rolanddal, a kiskunlacházi gárdistával

Több nemzeti honlap is beszámolt Roland esetéről, aki részt vett azon az összejövetelen, mely után Horák Nórit bestiálisan meggyilkolták. A Magyar Gárdát, de az egész nemzeti oldalt felháborította, hogy Rolandot azután kezdte zaklatni a rendőrség, miután részt vett azon a demonstráción, mely során Kiss Róbert, a Magyar Gárda főkapitánya megígérte, hogy ha a rendőrség augusztus 30-ig nem találja meg a gyilkosokat, akkor a Magyar Gárda keresi meg őket. Mindez fél évvel azután történt, hogy a rendőrség illetékese kijelentette: rengeteg bizonyítékkal rendelkeznek, és hamarosan kézre kerítik az elkövetőket.

A fiatal fiút két nap múlva otthonában keresték fel a rendőrök, és egy informális kihallgatás alá vetették. De erről és az előzményekről beszéljen ő maga:

Csenge a Hargitán

Egy kedves barátom nemrégiben Székelyföldön töltött egy hosszú hétvégét, családostul. Történt, hogy egyik nap meglátogatni készültek egy ajándékboltot, hogy mindenféle emléktárgyakat vásároljanak maguknak. Az üzletben nagyjából 25-30 vásárló tartózkodott, amikor benyitottak. A család négyéves ifjú hölgye haladt elöl, aki a keresztségben a Csenge nevet kapta. Mögötte az apukája, aki imigyen szóla:
– Na, hogy tanítottalak, kicsi lányom? Hogy köszönünk szépen?

Csenge tudta a leckét, jó hangosan be is kiáltotta a bolt légterébe:
– Adjon az Isten!

Az ötödik te magad légy!

Korán reggel indultunk. Volt, aki már negyedjére, volt olyan, aki ötödjére. Volt, aki először.
Mentünk. Mentünk, mert mennünk kellett. A késztetés erős, belülről, a szív tájékáról indul, és legyőzhetetlen.
Kifeszítettük a busz hátuljára a napokban elkészült molinónkat. Nem azért, hogy a nemzetbiztonságiak (melyik nemzet is?) hamarabb megismerjenek, hanem hogy mindenki lássa az úton: itt megy a Magyar Gárda Hajdú-Bihar megyei százada!

22. rész: Miért nem szereti Kövér László a Jobbikot?

Az elmúlt hét egyik legnagyobb vihart kavart történése az volt, amikor Kövér László kijelentette: a Jobbik az MSZP kreatúrája. A Fidesz második emberétől egy ilyen súlyos vád a nemzeti oldal közvéleményét nem csak felháborította, de mélyen meg is sértette. (A Jobbik egyik alelnöke, Murányi Levente például 56-os elítélt.) Létezik egy szint, amely alatti rágalmakra nem szeretek reagálni, de olyan sok megkeresés érkezett hozzám, hogy kénytelen vagyok engedni a nyomásnak. A párt elnökeként meg kell védenem a tisztességünket.

“Mi hiszünk Magyarország feltámadásában!”

Beszélgetés Kulcsár Gáborral, a Magyar Gárda Hajdú-Bihar megyei kapitányával, a Jobbik debreceni alelnökével

A Magyar Gárda Hajdú-Bihar megyei megszervezője és alapítója vagy. Nagy felelősséget és terhet vettél ezzel a feladattal magadra. Mesélj légy szíves a kezdetekről, a szervezéssel kapcsolatos ügyekről.

A történet 2007. augusztus 25.-én kezdődött, mikor is felesküdtünk a Budai Várban a Szent Koronára 56-an. Ettől a naptól számíthatjuk a Magyar Gárda Mozgalom születését. Életem legfelemelőbb perceit éltem át az avatás alatt; ott lehetett igazán érezni, hogy felébred végre Nemzetünk csipkerózsika álmából.

6. rész: Isten éltessen, Magyar Gárda!

Ma, augusztus 25-én egy éve, hogy 56 ember a budai Várba vonult, fehér ingben, fekete mellényben, Árpád-sávos pajzzsal a mellén. Ma egy éve, hogy esküt tettek a Szent Koronára, és ébresztőt fújtak abba a képzeletbeli kürtbe, amelynek hangjára már olyan régen és oly sokan vártunk. Ma egy éve, hogy a jelenlévő ezrek hősök születésének lehettek boldog tanúi. Egy év, 365 napkelte és napnyugta, 1300 gárdista, több ezer pártoló tag, több százezer támogató szerte a világban, reménykedő milliók, megannyi fényes siker.