Megjelölve magyarság


Interjú Vona Gáborral az Echo TV-ben

A Napi aktuális című műsorban Matuz Gábor kérdezte a Jobbik elnökét, Vona Gábort.

– Fodor Gábor azt találta mondani a Parlamentben, hogy más országban ébredtünk ma reggelre, mint amilyen ország volt Magyarország akár még tegnap is. Egyetért vele?

– Remélem, hogy Fodor Gábornak igaza van, nagyon remélem, hogy számukra a holnapi vagy a mai naptól kezdve egészen új világ kezdődik, és az a rombolás, amit az SZDSZ az elmúlt húsz évben végrehajtott, és hogy a farok csóválta a kutyát az elmúlt húsz évben, és az SZDSZ irányította ezt az országot, ez az időszak véget ér, és nagyon boldog vagyok, hogyha ebben a Jobbik ilyen tevékeny szerepet tudott vállalni a tegnapi napon.

A Jobbik új reményt ad az autonómia híveinek

Az autonómia hívei számára új reményeket ébreszt, hogy a magyarországi Jobbik képviselőket küldhet az Európai Parlamentbe – írta szerdai számában a Gandul című román napilap.

Az ismertető jellegű írás ugyanakkor egy szóval sem említi Romániát, hanem a szlovákok aggodalmait idézi. A címében is az olvasható: “A szélsőséges magyarok az EP-ben aggodalmat keltenek Szlovákiában.”

Csenge a Hargitán

Egy kedves barátom nemrégiben Székelyföldön töltött egy hosszú hétvégét, családostul. Történt, hogy egyik nap meglátogatni készültek egy ajándékboltot, hogy mindenféle emléktárgyakat vásároljanak maguknak. Az üzletben nagyjából 25-30 vásárló tartózkodott, amikor benyitottak. A család négyéves ifjú hölgye haladt elöl, aki a keresztségben a Csenge nevet kapta. Mögötte az apukája, aki imigyen szóla:
– Na, hogy tanítottalak, kicsi lányom? Hogy köszönünk szépen?

Csenge tudta a leckét, jó hangosan be is kiáltotta a bolt légterébe:
– Adjon az Isten!

33. rész: Mikor fogja abbahagyni a Jobbik a menetelést?

A történelmet a legfontosabb tantárgynak tartom. Persze elfogult lehetek, hiszen történelemtanár vagyok. Elnézést kérek ezúton minden kedves pedagógustól, aki nem történelmet tanít, de én mégis úgy gondolom, hogy saját tudományom első az egyenlők között. Aki a matematikát jól megtanulja, abból jó mérnök lesz, aki a biológiát, az jó orvos, de akinek megtanítják az igaz magyar történelmet, abból tisztességes magyar ember válik. Arra pedig most nagy szükség lenne. Ráadásul a világon szinte minden ország ismeri és felhasználja a történelemtanítás eme identitásképző erejét. Van, akik még hazudnak is érte. Mint például azok a nemzetek, amelyek dicső történelem híján hamisítanak maguknak egyet. Nekünk azonban elég volna az igazságot átadni.

15. rész: Holnap érted jöhet a mentőhelikopter

A múlt héten olyan események történtek, amelyek hatásai túlmutatnak önmagukon. Előbb az egri kórházvédők, majd a dunaszerdahelyi mérkőzésre látogató magyar szurkolók lettek magukra hagyva. Meggyőződésem, hogy mindkét esemény bizonyos értelemben fordulópontot jelent.

13. rész: Nem a mi vészharangunkat kongatják

A múlt heti írásomban elmondtam, hogy attól még nem tartok mindenkit magyarnak – a szó szűken vett értelmében –, hogy ugyanolyan személyi igazolványa van, mint nekem. A magyarsághoz tartozás ma nem jog, hanem kötelezettség. Közös keresztünk, a múltért és a jövőért való felelősség vállalása. Nem is olyan egyszerű feladat. A fogyasztói lét lelket gravitáló, sűrű mocsarából kell kimászni. Ezután persze felmerülhet a kérdés: mi lesz a viszonyunk azokkal, akikkel nem érezzük egy közösségbe tartozónak magunkat? A választ Tóth Gy. László politológus munkássága során már számtalanszor megadta.

12. rész: Nem mind magyar, aki mondja

A magyar nemzet megmentése kizárólag alulról történhet. Ez tény. Sem az Unió, sem a jelenlegi parlamenti pártok nem képesek életképes válaszokat adni a jelen és a derengő új korszak súlyos kérdéseire. Elfáradtak, beposhadtak. Amikor néhanapján nézem az országgyűlési közvetítést, habár az adás élő, olyan mintha évekkel ezelőtti archivált anyagot néznék. A társadalom és a politika vészesen kettévált, két külön világot képez, amelyeknek egyre kevesebb közük van egymáshoz.

5. rész: A gyűlöletet alakítjuk energiává

A múlt héten azt ígértem, választ adok arra a kérdésre, miért is vagyok én ilyen megveszekedetten optimista. Miért gondolom azt, hogy a magyar társadalom tespedt testében újra buzoghat a vér? Honnan veszem a bátorságot, mi több, a vakmerőséget, azt képzelni, hogy az Izrael által felvásárolt, a kormány-, a cigány- és a multibűnözés által sújtott országban majd ébredni fog a nép? Talán csak a vágyaimat, az álmaimat vetítem bele az azoknál jóval sivárabb és kilátástalanabb valóságba? Struccpolitikát folytatnék, nem beismerve a tényt, hogy itt már minden elveszett?…

4. rész: Emberállatok vagy lázadó rabszolgák?

Mivel is kellene kezdeni a magyarság életre keltését hatvan éves mély kómájából? A Jobbik – amelynek növekvő támogatottsága véleményem szerint a közvélemény-kutatások által közölt 1% és a napokban megjelent, minimum 10%-nyi radikális szavazóval számoló felmérések között lehet valahol félúton – ennek a feladatnak az elvégzéséhez mindenképp szövetségeseket keres. A dolgok tétje ugyanis óriási, túlnő egy szervezet keretein, és csak egy széles, nemzeti összefogás adhat rá megoldást.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com