Megjelölve olvasói levél


Játszani vágyott a család – olvasói levél

Debreceni olvasónk küldte be az alábbi képeket szerkesztőségünkbe, a fotókhoz az alábbi sorokat csatolva:

A képek a Görgey utcán készültek. Egy nagy csapat rejtett erőforrás hangoskodása miatt a rendőröknek kellett intézkedni, mert zavarták a lakók nyugalmát. Közülük néhányan birtokba vették a közeli játszótér hintáját. A fotón látható család pedig emiatt a játszótéren kívülre szorult.

Lekurvázott a nőgyógyász – olvasói levél

Friss tapasztalatokat szereztem az egyik budapesti nőgyógyásszal kapcsolatban. Már többször jártam nála, ezen alkalmakkor semmi negatívat nem tapasztaltam, de ezúttal mintha elgurult volna a gyógyszere, vagy nem is tudom, de teljesen kikelt magából, és nemhogy orvoshoz, de emberhez sem méltó módon viselkedett. Nem hiszem, hogy bármiféle magyarázat elfogadható lenne arra, hogy kiabált és trágár módon beszélt velem, mert nem adtam rá okot.

Mi újság a vízmű táján Debrecenben? – olvasói levél

Elég viharos állapotok uralkodnak ügyfélszolgálati időkben a Debreceni Vízmű ügyfélszolgálatánál. Milyen nyilvántartás alapján akarja az Önkormányzat beszedni a területterhelési díj adóját? Mi alapján szolgáltatott a Vízmű, ha nincs tisztában azzal, hogy az ingatlan csatornázott vagy nem? A kiküldött műszaki szakembereknek nincs a csatornabekötésekről semmilyen nyilvántartása?

Mennyi hálapénzt illik adni? – olvasói levél

Valaki legyen olyan szíves és árulja már el nekem, mégis mennyi hálapénzt is illik adni egy orvosnak? Történet röviden: nagyobbik, majdnem felnőtt fiam mandulaműtétre kórházba került. Körülmények elég mostohák, bár nem is számítottunk másra. Nővérek kissé arrogánsak, türelmetlenek, persze ez valahol érthető, ennyi pénzért… Szóval úgy mentünk neki a műtétnek, hogy nem voltak illúzióink. A műtétet végző orvos sem volt éppen barátkozós típus, persze nem is ezt vártuk tőle. Inkább legyen rideg és kissé lenéző, mint rossz orvos.
 

Ne fürgyé le! – olvasói levél

Kósa Lajos és önkormányzata olyan, mint a vicc szerinti temetői törpe:

Éjszaka átvágtat a púpos a temetőn. Egyszer csak előugrik egy kis törpe, s azt kérdi a púpostól:
– Mi van a hátadon, púpos?
– Hát egy púp…
– Kell az neked ?
– Nem.
– Add már nekem, én még olyat nem láttam!
– Jó, ha le tudod venni, neked adom.

A törpe, csodák csodája lekapja a púpot, s eltűnik vele.
A púpos hirtelen felegyenesedik, s boldogan sétál keresztül a városon. Szembejön vele egy sánta, akinek elmeséli mi történt. A sánta fejvesztve rohan a temetőbe. Elé is odaugrik a törpe.
– Mi van a hátadon, te sánta?
– Semmi…
– Akkor nesze sánta, itt egy púp!

Cigánybűnözés nincs… de akkor mi történik itt nap mint nap?

Fiam hétfőn délre ment iskolába, gyakorlatra. A Bosnyák téren a buszmegállóban egy nem létező valaki leszólította, hogy a telefonját adja át, mert ha nem teszi, hát megszurkálja(!). Csak így egyszerűen. A fiam sajnos nem ért rá elgondolkodni, hogy ez most igaz vagy érzékcsalódás, mert a nem létező valaki kezében manifesztálódni kezdett a valóság…

Édesanyám emberhez méltóan halt meg – olvasói levél

Édesanyám tavaly októberben halt meg a törökbálinti tüdőgyógyintézetben. Májusban diagnosztizálták nála a kissejtes tüdődagantatot. Törökbálintra jártunk kemoterápiára. Az orvosok és a nővérek hozzáállása mindig bámulatos volt – korrektek, empatikusak és kedvesek voltak. Valahányszor ott jártunk, mindig azt gondoltam, le a kalappal előttük, amiért képesek ezt így csinálni. Furcsa ezt egy kórházzal kapcsolatban leírni, de a hangulat mindig kifejezetten baráti és kellemes volt. Sajnos a kezeléssel nem volt szerencsénk, anyukám rendre allergiás lett valamelyik gyógyszerre, de még így is kaptunk néhány hónap “haladékot”. Aztán szegénykém feladta és úgy döntött, ha egyszer menni kell, akkor menni kell.

Ki van otthon ebben az országban? – olvasói levél

Nemrégiben történt egy kocsmai verekedés egy debreceni szórakozóhelyen. A történések nem éjszaka zajlottak, ahogy az ember gondolná, hanem szombaton fényes délelőtt. A résztvevők: két helyi magyar fiatalember és négy szaúdi arab egyetemista. Utóbbiak belekötöttek az egyik magyar srác barátnőjébe. Ezek után gyorsan felpörögtek az események. Szó szót követett, és a szórakozóhelyen jelen lévő vendégek már csak arra lettek figyelmesek, hogy az egyik arab sörösüveget ragad, és széttöri a magyar srác fején. A másik magyar fiú természetesen azonnal a barátja segítségére sietett, de a négy arab ellen nem volt sok esélyük. A szórakozóhely biztonsági kameráinak felvételei szerint az egyik magyar fiúnak nem kevesebb, mint három alkalommal csattant szét sörösüveg a fején, a másik magyar fiút pedig egy törött sörösüveggel hátulról nyakon szúrták.

A teremtés csodája – olvasói levél

Betegeskedő típusú ember vagyok. Semmi halálos, de magam és családtagjaim jó pár (valós) kórja miatt nem kevés orvossal találkoztam szerte az országban. Alapvetően pozitívak a benyomásaim a magyar orvoslásról. Illetve inkább realisták; valahogy úgy képzelem, hogy a magyar egészségügy a beteg szempontjából = nagyrészt lepukkant környezet + jó szaktudás + leharcolt, stresszelt személyzet + minden értelmes (!) dolog elérhető, ami a világon létezik. Én erre alapozom az elvárásaimat a magyar egészségüggyel szemben, és nem is csalatkozom.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com