Megjelölve társadalom


2009. július 4. – mint Palesztínában

Budaházyt terrorizmus hamis vádjával lefogták. A Magyar Gárda Egyesületet a bíróság a cigányok és zsidók indokolatlan panaszai alapján feloszlatta. A Magyar Gárdát a barbár ÁVH az Egyesülettel azonosította, és a bírósági határozatra hivatkozva brutális módon inzultálta. Mintha Palesztínában lennénk – a barbárság, az embertelenség, a demokratikus elvek semmibevétele és hozzá a tátott szájú zsigeri hazudozás. Ez a 2009. július 4-ediki tapasztalat.

Morvai Krisztina ellen sajtóhadjáratot indítottak, amikor a JOBBIK EP-választási hadjáratához kapcsolódva kijelentette, hogy nem szeretnék, ha Magyarország Palesztína sorsát szenvedné el. Nem is gondolhattuk ekkor, hogy ez az idő mily hamar elkezdődik. Jegyezzük meg: 2009. július negyedike a mérföldkő.

A Jobbik kiáll a megyerendszer mellett

A Jobbik üdvözli az idén 1000 éves évfordulóját ünneplő Fejér, Pest, Veszprém és Zala megyéket, egyúttal hitet tesz a jelenlegi megyerendszer fennmaradása mellett, és elítéli a felülről erőltetett, a közösségi, kulturális és gazdasági kapcsolatokat figyelmen kívül hagyó regionalizációt.

Szorgalmazzuk a megyei önkormányzatok megőrzését és az államigazgatási szervek visszaszervezését megyei szintre. Az államigazgatás és az önkormányzatok regionalizációja nem EU-s követelmény.

Kik a gyűlöletkeltők? Miért gyűlölködnek?

A család eszménye, a nemzeti önérzet és öntudat és az istenhívő idealizmus a legfőbb hon- és nemzetmegtartó értékek. Középső értékek, ősidőktől kezdve. Nagy társadalmi válságunknak azt a fázisát éljük, hogy eme legfőbb középső értékek vallóit fasisztoid szélsőségességgel rágalmazza a balliberális oldal, holott, ami ettől legfőbb középértéktől elhajlik, az a szélsőségesség, s ha elhatalmasodik, az a veszedelmes szélsőség. Szellemi elődeik egyértelműen a bolsevikok.

Fordulóponton a magyar nemzeti ellenállás

Ezen a nyáron, július 4-én, a pozsonyi csata ezeregyszázkettedik és az Erzsébet hídi csata hetedik évfordulóján fordulóponthoz érkezett a magyar nemzeti ellenállás története. Vona Gábor, az üstökösként előretörő új erő, a Jobbik elnöke megtette azt, amit pont hét évvel ezelőtt, a jelenlegi diktatúra kezdőpontját jelentő „hídfoglaláskor” az ellenzék vezetőjének és vezetőinek meg kellett volna tenniük. S amit – szintén nekik – meg kellett volna tenniük 2006. őszén, amikor százszámra vadászták le és verték össze Budapesten a járókelőket, s amikor százszámra börtönözték be és kínozták meg azokat, akik a Hibbant Néró hazugságbeszéde ellen tiltakoztak. Megtette azt, amit elszánt ellenzéki vezetőktől, közel kétszáz parlamentben ülő ellenzéki képviselőnktől 2002. óta minden egyes tüntetésen, tiltakozó demonstráción elvárnának az emberek. Azt várták, azt vártuk a MI POLITIKUSAINKTÓL, hogy végre ne kivülállóként, előkelő idegenekként viselkedjenek, hanem jöjjenek közénk, legyenek és érezzenek VELÜNK!

A Gárda elleni koncepciós per után

Mielőtt pezsgőt bontanának a balliberális oldalon egy nyilvánvaló politikai döntés kapcsán és az MSZP-ben elénekelnék pirospozsgás arccal az Internacionálét örömujjongva, amiért a Magyar Gárda Egyesületet feloszlatta immár „jogerősen” a Fővárosi Ítélőtábla, ráadásul ennek az általuk kezdeményezett koncepciós pernek az eredményét a Magyar Gárda Mozgalomra is vonatkoztatnák, nem ártana, ha végre felfognák, hogy minden egyes elmúló nappal, akárhogy is gáncsoskodjanak, egyre közelebb kerülnek a végső, elkerülhetetlen bukásukhoz!

Látszat, megoldás, látszatmegoldás

Lakner Zoltán politológus, a Vision Consulting politikai elemzője szerint az MSZP hiába próbált ijesztgetni a kampányban a Jobbikkal, mivel a Jobbik épp egy olyan témát és annak egy olyan látszatmegoldását mutatta be, ami az MSZP-szavazók tömegei számára nem volt ijesztő, az „a maga lehengerlő egyszerűségében hatalmas vonzerőt jelentett”.

Nem akarok én álnaív lenni, tudom jól, hogy ha Lakner Zoltán bármiféle pozitívumot írna a Jobbikról, akkor másnap már nemhogy politikai elemző, de portás sem lehetne a Vision Consultingnál, mégis, ez a “látszatmegoldás” kifejezés nálam kiütötte a biztosítékot.

28. rész: Hogyan züllöttünk állattá, és hogyan lehetünk újra emberek?

A mostani válság nem néhány bank továbbgyűrűző pénzügyi problémája, hanem egy korszak vége. Hogy az agónia mennyi ideig tart, nem tudni, de hogy a vége a jelenlegi világrend összeomlása, az biztos. Egy olyan rendszer, amely – a szó rossz értelmében véve – állattá teszi az embert, halálra van ítélve. De hogyan jutottunk el idáig?

19. rész: Az EU segítő kéznek álcázott gyilkos ölelés

A globalizáció pusztításával szemben jelenleg egyetlen kiutat látok: a lokalizációt. Vagyis a helyi közösségek megerősödését, az önfenntartásra és az önellátásra való minél nagyobb mértékű berendezkedését. A tőke világuralmi rendszeréről az effajta leválásra már számtalan példát ismerünk, tehát van bizonyíték arra, hogy működőképes. Ezen rendszerek közös eleme, hogy a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek magukat függetleníteni az értelmetlenül és értéktelenül burjánzó fogyasztói léttől és a hitelspirálra épülő gazdaságtól.

18. rész: Üzenet a cigányságnak!

A cigánybűnözés burjánzik. Persze vannak, akik még a fogalom létezését is tagadják, pedig az egy olyan kriminológiai fogalom, amelyet sokáig tanítottak a jogászok és a rendőrök számára. Mára a kifejezés már nem számít politikailag korrektnek. A polkorrektség pedig nagy úr, képes egyszerre maga alá gyűrni akár az igazságot és a valóságot is. Számomra azonban utóbbiak élveznek prioritást, így a fogalom használatát egyáltalán nem tartom bántónak. A gyermekbűnözés kifejezés nem sért meg minden gyermeket, mint ahogy a fehérgalléros bűnözés sem háborít fel minden öltönyös embert.

14. rész: Magyarország össze fog omlani

A gazdasági világválság komoly megpróbáltatásokat ró majd az országra. A parlamenti pártok nem merik kimondani, hát megteszem én: Magyarország össze fog omlani. Semmi jelét nem látni annak, hogy ebben a tragikus helyzetben az ország zsibbadt ereiben újra megindulna a vérkeringés.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com