Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem nem túlzás azt állítani, hogy Ukrajnában az igazi jelentőséggel bíró történések még csak ezután következnek. A kijevi tüntetők ugyan eltávolították a hatalomból Janukovics elnököt és részben a hozzá kapcsolódó sleppet is, de ettől még az országban uralkodó káosz és a megosztottság nem szűnt meg. Ukrajna egyben maradása, vagy szétválása ma ugyanúgy az egyik legfontosabb és legnagyobb kérdés, mint ahogy néhány nappal ezelőtt is volt.

És nemcsak nekik, hanem mindannyiunknak, itt a Kárpát-medencében.

A változások lehetősége, a keleti szomszédunk területei egységének esetleges felbomlása újra előhozta azokat a reflexeket, amelyek Trianon óta meghatározzák és befolyásolják Közép-Európa mindennapjait. A területrablók ismételten aggódnak, a vesztüket érzik, mi magyarok pedig ugyanazt az impotens, nemzetvesztő külpolitikát folytatjuk, mint amit az elmúlt hosszú évtizedekben, lényegében kormányoktól függetlenül már jó néhányszor bemutattunk.

„Ukrajna szétesése geopolitikai szempontból gigászi problémát okozna, amely messzemenő következményekkel járna. A szlovákoknak erre nincs szükségük. Nyugat-Ukrajna lakosságának jelentékeny része magyar, ami területi változás esetén kolosszális problémát okozna Szlovákiának. Soha nem fogadnánk el az ilyen változásokat” – mondta nemrég Dusan Kerny politológus, a Slovenské Národné Novini szemleírója, amikor azt fejtegette, hogy „Ukrajna széthullása az egész régiót destabilizálhatja”.

Nem kérdés, hogy a tótok félnek, és nem kérdés az sem, hogy sem a szerbek, sem a románok nem alszanak manapság nyugodtan. Ha Kárpátalján sikerülne kivívni a teljes autonómiát, az példa lenne, az kézzel fogható minta lenne az összes elszakított területen élő magyar számára. Ha pedig a magyarlakta területek megszereznék az önállóságot, már csak idő és talán nem is hosszú idő kérdése lenne a magyar területek egyesítése. Kárpátalja sorsa az ott élő magyarok biztonságán túl ezért is fontos most.

Azonban mindezek a lehetőségek mindaddig csak nagyon távoli fikciók, amíg a magyar kormány nem tesz lépéseket a célok eléréséért. És ahogy látszik, nem tesz. A magyar külpolitika, Martonyi Jánossal az élen, magasról tesz az össznemzeti érdekekre. A külügyminiszter ahelyett, hogy a kárpátaljai autonómiáért dolgozna, Julia Timosenko szabadon bocsátását és visszatérését ünnepli. „Reményemet fejezem ki, hogy ez a fejlemény is hozzájárul a demokratikus, az emberi jogok és a jogállamiság elveit maradéktalanul tiszteletben tartó, gazdaságilag prosperáló és területileg egységes Ukrajna megszilárdulásához, amely az ukrán társadalom szabad döntésén és útválasztásán kell, hogy alapuljon” – mantrázza vissza Martonyi a brüsszeli szöveget. Az elmúlt héten nem volt olyan nap, hogy a magyar külügyminisztérium ne adott volna ki valamilyen közleményt, amiben elsődlegesen ne a „területileg egységes Ukrajna” megmaradásáért aggódott volna.

Itt tartunk most.

A következő napok, a következő hetek meghatározzák majd nemcsak Ukrajna, hanem az egész Kárpát-medence rövidtávú jövőjét. A lehetőségeink megvannak, a helyzet adott, már csak határozottabb fellépés kéne.

Talán lesz majd valaki a narancsos oldalon is, aki mihamarabb rádöbben erre.

radicalpuzzle.blogspot.hu