Kőkemény csatában, óriási hajrával, egy százaléknál is kisebb fölénnyel, de végül a Jobbik lett a befutó a vasárnapi tapolcai időközi választáson. A siker kulcsa, hogy a győzelembe vetett hit mennyire lesz ragadós.

riglajos
Egy választási diadalt a győztesek rendszerint túlértékelnek, a vesztesek pedig bagatellizálnak, rosszabb esetben a felelősséget áttolva bűnbakot kiáltanak – így működik a politika.

A baloldal még a korábbi fellegvárnak számító bányászvárossal, Ajkával se tudott labdába rúgni, a Fidesz az EU-s csillagos pályázatos eget is leígérte, Vonáék eközben végigtalpalták a választókörzetet Csabrendektől Zalahalápig. A Jobbik a már jól bevált teljes letámadásos utcai mozgósító kampányt vetette be, de ez önmagában még a kormánykritikus közhangulattal együtt sem lett volna elég a sikerhez. Kellett hozzá egy hiteles és jó jelölt, de még inkább a hit a győzelemben.

A Jobbik elhitte, hogy a tavaly őszi polgármesteri szék után a választókerületet is meg tudja nyerni. Pedig Tapolca városban mindössze 13 ezer választópolgár él, szemben a választókerülettel, ahol több mint 70 ezer. Mégis, a nemzeti radikálisok felszívták magukat, és beáldozva a jóval esélytelenebb veszprémi körzetet, minden erővel nekifutottak a tapolcai kampánynak. Ez a plusz 2-3 százalék kellett Rig Lajos mandátumához. De ennyi kellett.

Tapolca azért számít mérföldkőnek, mert a Jobbik először nyert egyéni mandátumot, méghozzá önállóan, koalíciós kényszer (és lehetőség) nélkül. Egészen most vasárnapig a Jobbik néhány száz aktivistáján és pár ezer fős kemény magján kívül senki sem hitte el, hogy ez a párt esélyes lehet Orbán Viktor kormányának leváltására, pontosabban hogy ez az esély már rövidtávon is reális.

Ha a Jobbik most okosan és megfontoltan kommunikál, akkor egy jóval szélesebb körben is elhitetheti magáról, hogy kormányzóképes. Akiket eddig csak az “arra szavazok, aki le tudja váltani Orbán Viktort” elv tartott távol a Jobbiktól – és a szocialisták ölébe bőven hullott ilyen protest szavazat az elmúlt években, anélkül, hogy ezért bármit is tettek volna Orbán szidásán kívül – nos, ezeket a szavazókat most egy még “jobboldalibb” párt szívhatja át a túloldalról, miközben Tóbiás Józsefék állnak letolt gatyával, és azon vitatkoznak, melyik platformban ki fúrja meg a regnáló elnököt.

Már vasárnap este biztosak lehetünk benne, hogy hétfőn minden „jobboldali” és „független” (tehát fideszes és szoclib) elemző azt fogja magyarázni, hogy a vasárnapi választásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, Tapolca nem Magyarország, stb. Ronald S. Lauder még a repülőgépen felturbózza a piszkozatként mentett kötelező rettegést az antiszemitizmus aggasztó növekedéséről és Magyarország várható elszigetelődéséről.

Vonáék pedig hétfő reggel, pezsgőtől zsibongó aggyal nekiláthatnak komolyan felkészülni a kormányzásra. Mert az Tapolcával együtt is hosszú és rögös lesz. A lélektani áttöréshez elég volt a hit és a tett. A neheze most következik.

Havas Jon – Jobbegyenes blog