Március 30-án Tasó László a Csapókerti Közösségi Házban tartott „politikai nagygyűlést” híveinek. Mivel jobb dolgom nem volt, így bátorkodtam én is meghallgatni Elvis mondandóját arról, hogy miért is nevezhető sikertörténetnek az elmúlt négy év. Jobb, ha tudja a kedves olvasó: Orbán nem viccelt a Jobbik lakossági fórumainak másolásával kapcsolatban. Jöjjenek a részletek.

Az időjárás tökéletes volt vasárnap délután, egyesek a kerthelyiséggel rendelkező vendéglátóhelyeken sört kortyolgattak, közben meccset néztek, mások két kerékre ültetve a családot kerékpártúrára indultak, egyes udvarokon bográcsozás vagy kertészkedés folyt. Voltak, akik inkább úgy döntöttek, hogy Tasó – más hírportálok szerint „Tahó” – László előadásával kínozzák magukat. A terem megtelt érdeklődőkkel, de levonva a stáb, aktivisták és vidéki szimpatizánsok létszámát kb. fél teremnyi lehetett a debreceniek létszáma.

Egy kedves hölgy, miután észrevett, súgott valamit a mellette álló másik hölgyeménynek, és készített rólam egy fotót. Vajon az új ptk. szerint engem is megkérdez az általa készített kép használatával kapcsolatban?

A székekre gondosan oda volt készítve a „Hajrá, Magyarország!” márciusi száma, címlapon az adonyi Elvis, egy kisebb, négyoldalas szórólap szintén róla, egy pedig Orbánról, és még nincs vége! Egy narancssárga toll Tasó nevével fémjelezve, mellé pedig bónuszként egy narancsdiktatúra folytatását kérő hűtőmágnes.

Természetesen ennek a nagylelkű adakozásnak az árát már kifizettük a nagyszerű fideszes „reformokkal”, de ezt a jelenlévők egyelőre szépen elfelejtették. Az emelvény hátterébe magyar zászlókat tettek, úgy ahogy a Jobbik rendezvényein is szokott lenni – persze erről a „szélsőséges lépésről” be kell számolniuk az EU és „Izrael állam” felé is -, a rendezvényt pedig a Himnusz eléneklésével kezdték, már szinte a Jobbikkal megegyezően. Egy hölgyemény ezután hazafias csengésű dalt adott elő zongorakísérettel, ami nem meglepően szintén a Jobbik rendezvényeinek egy sajátossága, csakúgy, mint a szórólapon feltüntetett Szózat és Székely Himnusz.

Orbán főnök valóban komolyan gondolta, hogy a Jobbik szimpatizánsait át kell állítani a politika narancs oldalára. Hiába volt ehhez rendben a díszlet, de az elmúlt négy év katasztrófáit még Orbán sem képes ködösíteni a fejekben. A központilag mantrázásra kiadott témák közül jó néhány jobbikos csengésű visszaköszön majd Elvis mondandójában.

Néhány rövid bevezetővel Becsky Tibor, Jámbor Ferenc és Papp Viktor örvendeztette meg a nagyérdeműt, sűrűn köszöngetve, hogy a szép idő és a sörözés helyett őket és Elvist választották, illetve megszellőztettek pár részletet az elmúlt négy év „nagyszerű” hatásaiból. Majd megnézhettük Tasó Elvis videóját avatásokkal, kézfogásokkal, tárgyalásokkal és más jópofi dolgokkal telepakolva. Természetesen ebben már nem voltak a Jobbiktól másolt jelenetek: cigánybűnözéstől sújtott településeken, devizás tüntetéseken, földvédelem érdekében stb. tartott sajtótájékoztatók, felszólalások. Az ilyen gerilla kampányt már sem Orbán, sem az EU, de főleg „Izrael állam” gyomra nem venné be.

Ezután következett Tasó László, hogy megmondja a frankót az eddigi fideszes tevékenységről, illetve a várható tervekről. Közölte, hogy szeretne még képviselő maradni, de polgármester már nem, mert ő is idősödik, feledékeny is és két funkciót nem tud ellátni egyszerre. Tehát láthatjuk, hogy ennek semmi köze a gaz jobbikosok által követelt álláshalmozás megszüntetéséhez, itt az Elvist hátráltató tényező az idő vasfoga, mely narancsos testi és szellemi kapacitását is kikezdte. A következő levegővételnél belecsapott a lecsóba, és felvázolta azt, hogy milyen is mikor ő és a sleppje tudja a dolgát, az pedig egyenesen ronda dolog, hogy vidékre „egyesek” menetelni járnak és észt osztani.

Teccikérteni? A narancstúladagolásban szenvedőknek szúrja a szemét, ha „egyesek” a közbiztonságra vágyó magyarok érdekében tartanak figyelemfelkeltő demonstrációkat, mert másképp Tasóék erre nem hajlandóak reagálni. Az pedig már mégiscsak mindennek a teteje, hogy még beszédeket is tartanak az ő területén.

Megtudhattuk azt is, hogy Tasó kicsit másképpen kezeli a problémát, mondhatni istenfélőbben. A problémás településen elsőnek útba ejt egy templomot, majd főt is hajt a kiállított szobor előtt – ha van ilyen a településen -, aztán jöhetnek a problémák.

Közben felvetődött az is, hogy van nekünk alaptörvényünk egy ugyancsak fontos passzussal: felelősség minden magyarért. Ezzel nincs is semmi gond, csak azzal, hogy Martonyi és társai nem igazán cselekedtek ennek szellemében a kisantant tagállamaiban elkövetett magyarverések, állampolgárság felvétele és nyelvhasználatból eredő problémák miatt. Tasó ezt nem is felejtette el, de egyelőre még nem érezte megfelelőnek az időpontot arra, hogy magyargyűlölő szomszédainkat megemlítse. Megtudhattuk azt is, hogy akik az alaptörvényt támadják, azok őrültek, hiszen az úgy tökéletes, ahogy van. Az a néhány apróság, mint „a magyar nép örökké szabad” vagy a Szentkorona-tan elveit nyomokban sem tartalmazza az alaptörvény, már igazán nem számít.

Ezután rátért a Fidesz hataloméhségének lényegére: szükségük van a magyar nép felhatalmazására ahhoz, hogy tovább küzdjenek a „szabadságunkért”, félnünk pedig ne kelljen egyenruhás, kigyúrt agyú gyökerektől.

Teccikérteni? Már megint azokkal van baj, akik a nem létező közbiztonságra világítanak rá. Emberünknek ez ugyancsak kényes téma lehet, ha már második alkalommal rúg oda hol a gárdának, hol pedig a Jobbiknak. Természetesen arról nem volt szó, hogy mi a Tasó által kreált ellenszer a közbiztonság hiányára, a „két hét alatt rend van” című Pintéri ponyvát nem merte megemlíteni.

Tasó a stílusból néhány percre egy kicsit visszább fogva engedékenyebb hangnemre váltott, de még továbbra is a Jobbikhoz tartozó témáknál maradt, mivel jobb egyelőre nem jutott eszébe. Szerinte valahol az ellentáborban levők is jó emberek – egyelőre még nem mert nekimenni több, mint egymillió Jobbik szavazónak, hisz Orbán őket akarja „elrabolni” -, de tudniuk kell nekik is, hogy a Fidesz által felvázol életforma a követendő (azaz viseljük el a bűnözést, alacsony béreket, munkanélküliséget, magas adókat, nem létező egészségügyet stb.).

Néhány lózung után ismét a Jobbik lett a téma és ezúttal a halálbüntetés kapcsán, amit a nemzeti párt már negyedik éve szorgalmaz. Elvis kerek perec kijelentette, hogy aki a halálbüntetést szeretné visszaállítani, az nem keresztény ember. Különben is vegyük tudomásul, hogy van remek három csapás törvényünk és 30%-kal csökkent a bűnesetek száma, országosan. Ekkor a plafon reccsent egy nagyot, így hősünk jobbnak látta, hogy ha picit jegeli a témát. Feje fölé kapva a kezét még annyit megosztott a nagyérdeművel, hogy a magyar börtönök 75%-a már önfenntartó. Olyan átéléssel magyarázta ezt Elvisünk, hogy szinte már ő is kezdte elhinni, hogy mindez így van.

Teccikérteni? Micsoda dolog az, hogy azokat az „embereket” halálra ítéljük, akik „izomagyúak” lévén halálra vernek egy életéért zokogó idős nénit vagy bácsit azért, hogy elvegyék a nagy nélkülözések árán összekapart néhány ezer forintjukat.

A jobbikozás után Tasó újra elérzékenyült, és elárulta, hogy szeretnének mindenkit magukhoz ölelni, és legyünk nyugodtak, mert mostanra már van becsülete a munkának, sőt még a dolgozó embereknek is. Azt pont „kifelejtette”, hogy a multik 4-6 órával jelentenek be mindenkit és 12-16 órákat húzatnak le, néha nettó 58.000 Ft-ért, és sajnos még sorolhatnám.

Ezután megosztott velünk egy megvalósult vidéki legendát: képzeljük el, hogy a vidéken élő cigányok sorban állnak munkáért. Ezen az elszóláson azonban ő maga is meglepődhetett – hisz megmondta, hogy koros már, talán ezért beszél egyre gyakrabban marhaságokat is – és gyorsan hozzátette, hogy nem tudja, Debrecenben ez így van-e. Senki nem vette a bátorságot a valóság közlésére, miszerint a jobbikos polgármesterek irányítása alatt lévő településektől eltekintve sehol nincs így.

A foglalkoztatás pártja számára oly kínos pályáját továbbra sem kívánta elhagyni, hanem feldobva mondandóját ismét a Jobbikhoz fordult agyi kapacitásának felpörgetése érdekében. Tasónknak zseniálisan sikerült megállapítania, hogy milyen nagy szégyen, hogy „egyes pártok” a közfoglalkoztatást nem tekintik munkának. A közmunkások ugyanis olyan sok értéket állítottak elő, hogy arról most inkább nem beszélt (napocska- és felhőcskerajzolás, osztálytermek szétverése, heverészés a fűben stb.). Szeretném megjegyezni, hogy emberünknek annyiból igaza van, hogy látni olyan közmunkásokat, akik tényleg becsülettel dolgoznak, és komoly szakmával is rendelkeznek, de a „Magyarország jobban teljesít” című hazugságáradatba ők nem fértek bele, illetve a lakosság nagy része többségében nem őket látja az utcán.
 
És ismét a Jobbik következett… Elvis elővigyázatosságra intett minden hezitálót, hiszen a Jobbik egy báránybőrbe bújt farkas, majd megelőzvén gondolatainak gyors fogyását Kőszeghy Csanád Ábelt emelte be mondandójába. Szerinte a Jobbik elsőnek ócsárolta, majd később sztárolta a Debrecenben épülő stadiont. Elvisnek ez az állítása ismét nem állja meg a helyét, hiába is próbálta meg az anyatejgyűjtő állomás megmentésért felszólaló Kőszeghyt összemosni a nem létező stadionellenességgel.

Újabb jobbikos téma a porondon! Tasó a politikai nagygyűlésének tutaját a menekülttáborral kapcsolatos vizekre irányította. Korosodó emberünk szerint a menekülttábornak a Jobbik által javasolt zárttá tétele, majd megszüntetése elfogadhatatlan. Amennyiben voltak a fideszes showder klubon a Sámsoni út környékén élők közül, remélem jól kinyitották a fülüket. Azt ugyan kelletlenül elismerte Tasónk, hogy vannak bűnözők a „menekültek” között, de az ő érdemük, hogy a tábor lakóinak létszáma csökkent, és erős a rendőri jelenlét a környéken. Természetesen a Jobbik által szervezett fáklyás felvonulások, cikkek és sajtótájékoztatók, melyek a témára irányították a figyelmet, kikerültek Nyíradony bajnokának látóköréből.

Ismét rátérve a Jobbikra kijelentette, hogy ha az a párt hatalomra kerül, akkor Magyarországnak vége lesz, így a hatás kedvéért lejátszották a Szavazz a Jobbik ellen című hitgyülis agyrém által kreált „igazságvideót”. Közben eszembe jutott, hogy a szocialisták nem igazán érthették, hogy mi a baj Tasóval, hiszen a Fidesz megmondó embere még nem sok rosszat szólt róluk. Szinte már lebegett a szemük előtt a Fidesz-MSZP koalíció gondolata.

Sajnos csalódniuk kellett, mert most ők következtek, igaz mindössze néhány gyors mondat erejéig. Kiderült, hogy a 471-es út ügye Bajnai és Juhászné miatt nem tudott felpörögni – öregségére elfelejtette, hogy a kormánya 2/3-dal rendelkezik a parlamentben, így a 471-es egyhelyben toporgásának akadálya ő és pártja -, ez nagyon fontos beruházás, az előkészítésre már vannak milliárdok, kivetítőn még szakaszokra is volt bontva az egész, szóval csak úgy röpködtek az ígéretek és mentegetőzések. 2015 vagy 2016 környékén kész is lesz a beruházás…fele (se). Ennek a „projektnek” a bontogatásával feldobott egy szép magas labdát a választókerület jobbikos jelöltje, Ágoston Tibor számára.

Zárószóként még gyorsan ellopta a Jobbik kkv-programjának érdekesebb részeit, elszavalta a rezsicsökkentést, volt még szó gyesről is és a fiatalok itthon tartásáról, bár ez utóbbira tényleges megoldásokat nem mondott, ahogy Orbán 2/3-os tákolmánya sem az elmúlt négy év során. A néptáncosokat már nem volt türelmem kivárni, így a ragyogó arcokat és az adonyi Elvist magam mögött hagyva kisétáltam a CSKH-ból, sötétségből a fényre…

Herpergel Róbert – szebbjovo.hu