Közeleg az Igazság Napja!

Bizonyára sokan vannak, akik emlékeznek azokra a bizakodással, reménnyel teli napokra 1989-90-ben. Akkor még elhittük, hogy valóban rendszert váltunk, hogy valóban véget ér egy sötét, fekélyes diktatúra, hogy az új pártok, az új politikusok végre tényleg minket fognak képviselni. Akkor már nem jött értünk a rendőr, ha nem mentünk el időben „szavazni”, vagyis bedobni az előre kinyomtatott listát, melyen a Hazafias Népfront „jelöltjei” szerepeltek. Akkor önszántunkból és dalolva mentünk szavazni, büszkén, telve hittel és örömmel. Szavaztunk. Lehetett választani, hiszen a semmiből hirtelen számtalan párt alakult, voltak keresztények, kisgazdák, fiatalok, szabadok és fórumosok.

Szavaztunk. Aztán kissé értetlenül néztük, hogy a győztes koalíciót alakít és feláll az ellenzék. Kissé furcsa volt, hogy például a Fidesz ellenzékbe vonul (a maroknyi MSZP-ssel együtt!), szemtelenül piszkálja a keresztény kormánytagokat, kivonul a Trianon-emlékülésről, és bőszen együttműködik az SZDSZ-szel. Aztán jött a paktum, a taxis-blokád, a háttérben suttogott Kádár-nosztalgia, amely elsöpörte az első kormányt 1994-ben. A Fidesz szétszakadt – a választások előtt még úgy tűnt, hogy ők fogják megalakítani a második kormányt –, éppen becsúsztak a Parlamentbe, a szakadár Fodorék pedig bevitték a kormányba a rendszerváltó álarcát hirtelen levevő SZDSZ-t. Jött a nemzetet arcul köpő megoldás: egy volt karhatalmista, egy ’56-ban dobtárassal délceg vállain saját népét hajkurászó pufajkás lett a miniszterelnök.

Aztán eljött 1998. A Fidesz megnyerte a választást. Persze előtte hatékonyan magába gyömöszölte a széthullott MDF és KDNP maradékát, viszont a kisgazdák nélkül nem tudott kormányt alakítani. Ekkor már nyilvánvalóvá válhatott volna a bölcs elemzőknek, hogy egyedül nem meg!

Minden hibája ellenére ez a kormány volt eleddig a leghasznosabb a nemzet számára. Kezdtük felemelni a fejünket, kezdtünk lassan jobban élni. Ebben az időszakban történt meg az a csoda, hogy egy nemzeti radikális párt, a MIÉP is bekerült a Parlamentbe. Emlékszem, mindenki – mondom mindenki! – azzal riogatott, hogy a szóhasználatában kissé szélsőséges MIÉP nem szalonképes, veszélyes, fasisztoid, stb., vagyis már akkor elkezdődött a nácizás, fasisztázás, antiszemitázás. A MIÉP ellenzékbe szorult, viszont miután a hatékony Fideszes aknamunka eredményeképpen széthulló, botrányról, botrányra bukdácsoló FKGP vészesen megfogyatkozott, emiatt inogni kezdett a kormány, akkor bizony számtalanszor a MIÉP szavazatai mentették meg a Fideszt a bukástól.
Érdekességképp elmondom, hogy akkoriban egy Fideszes képviselő arról beszélt, hogy inkább vállalják egy előre hozott választás veszélyét, semmint összefogjanak a MIÉP-pel!
Aztán eljött 2002, amikor megint csak választottunk. A nagy pártok ekkor már egyre kevésbé szerették volna az „együgyű” népre bízni a választást és elkezdődött a manipuláció.
1998-ban bármely párt jelöltje könnyedén össze tudta gyűjteni az ajánlószelvényeket, 2002-ben már fizetett aktivisták ezrei támadták le a szavazókat. Az volt a nyilvánvaló (demokratikus?) cél, hogy eleve megakadályozzák a kisebb pártokat, hogy egyáltalán el tudjanak indulni a választásokon. Ez természetesen legkevesebb etikátlan, még inkább aljas és valószínűleg törvénysértő, de ez az egyre gátlástalanabb politikai „elit” tagjait kicsit sem érdekelte! Ekkor vált „divattá” az ajánlószelvények vásárlása, csereberélése, ellenfeleik gyöngítésére kiszemelt pártoknak történő átadása, osztogatása. Az MSZP cédulákat adott a MIÉP-nek, a Fidesz a Szociáldemokratáknak, a Munkáspártnak, abból kiindulva, hogy ezek a pártok legnagyobb ellenfelüktől visznek el szavazatokat. Az egyenlő jogok alapelvét sorozatban rúgták fel a nagy pártok. A kicsik vért izzadtak, mire egyáltalán jelölteket, listákat tudtak állítani.

Viszont nem csak az ajánlások, de a szavazatok megvásárlása is megkezdődött. Az átmentett hálózat és gazdasági hatalom birtokában az MSZP hihetetlen pénzeket szórt szét az országban. Sikerrel festették fel a falra Orbán Viktor patás rémképét és butították el a demokráciát még csak tanuló népet. És csaltak, hazudtak. Nappal, este, éjjel, minden napszakban és minden hullámhosszon. Az eredményt ismerjük.

Jellemző közjáték, hogy az akkoriban a Fidesz elnökeként működő Pokorni Zoltán azt találta mondani, hogy igaz, hogy vesztettünk, de legalább kiesett a szélsőséges MIÉP. Az a MIÉP, amellyel összefogva tovább kormányozhattak volna…
2006-ban az „Egy a tábor – egy a zászló” egyszer már megbukott jelszavával másodszor is veszített a Fidesz. Állítólag nem is akartak nyerni…

Eközben 2004-ben egy új párt bontott zászlót, a Jobbik. 2006-ban a MIÉP-pel közös választási pártot képezve, a Harmadik Út néven indultak a választásokon. Hihetetlen küzdelemmel sikerült annyi cédulát összegyűjteni, hogy országos és területi listákat tudtak állítani. A nagy pártok egyre jobban fizetett aktivistái tízezerszám gyűjtötték az ajánlószelvényeket. Aljas, erkölcstelen és antidemokratikus, hogy húsz jelölt indításához elegendő cédulát szedtek össze, és még kérkedtek is a kamerák előtt, büszkén trónolva a szelvények halmain!

És ugyanez volt a taktika a választásokon is! Orbitális hazugságként azzal szédítették a szavazókat, hogy a kisebb pártokra leadott szavazat elvész, egy a tábor, satöbbi, és jelöltjeik, különösképpen az önkormányzati választásokon – amikor meg azt hazudták, hogy ha most rájuk szavaz az Istenadta, akkor Fletónak le kell mondania… – a szükségesnél háromszor több szavazatot kaptak. Arról persze már nem beszéltek, hogy mivel nem tudtak kormányt alakítani, valamennyi rájuk leadott szavazat elveszett, meg arról is bőszen hallgattak, hogy az ellenfélétől egyel több szavazat fölötti rész is mehetett a kukába, hiszen abból már nem lehetett újabb mandátum.

Eközben az MSZP szépen megszervezte a táborát, és azok a listákon ügyesen szétosztották a szavazatokat az SZDSZ és az MDF között, biztosítva ezzel a lehetséges koalíciós partnereket.
Ha például Debrecenben, a Fidesz csendben megkéri a szimpatizánsait, hogy minden harmadik ember szavazzon a KDNP-Jobbik jelöltjeire, akkor most nem az MSZP-é a második legnagyobb frakció a Városházán! Ehelyett minden jelöltjük háromszor annyi szavazatot kapott, mint a szocik, de mégsem lettek egyel sem többen, mint 29-en! Ez nyilván nagy siker, de öncélú és felesleges.

Legyünk hát bölcsebbek a jövőben!

A Fidesz – mutassanak bármit a közvélemény-kutatók(befolyásolók) – soha nem fog kétharmados többséget szerezni egyedül! Megkockáztatom, hogy a most a mi bőrünkre felvett iszonytatos hitel arra lesz felhasználva, hogy újból megvegyék a teljesen lerongyolódott magyar népet, így még a sima győzelemben sem lehet biztos a Fidesz, és akkor minden szavazat elvész, valamennyi reményünkkel együtt száll a Nemzet sírjába.

A Jobbik egyre erősebb. Bár elhallgatják, támogatottsága már lassan egy éve meghaladta az 5 százalékot és azóta töretlenül emelkedik. Egyesek szerint ezen a nyáron átlépte a 10 %-ot! Vona Gábor lerakta egy működőképes nemzeti radikalizmus alapjait és megkezdődött az építkezés: Magyar Gárda, Atilla Király Népfőiskola, várható a gazdasági alapok lerakása (Hangyaszövetkezetek, Magyar piacok).

Morvai Krisztina elvállalta, hogy vezeti a Jobbik listáját a jövő évi Európai Parlamenti választásokon, Vona Gáborral közösen országjárásra indultak, melynek állomásain zsúfolásig telt termekben tartják előadásaikat. Szinte naponta alakulnak Jobbikos szervezetek, bővül, erősödik a szervezet. Tudósok, értelmiségiek, gondolkodók csatlakoznak a Jobbikhoz, szakmai műhelyek alakulnak és működnek, programmal, tartalommal töltik meg azt a pártot, amelytől a bukott rendszerváltás valamennyi levitézlett, egyre összefonódóbb, a közös üzletek bűneiben egymás foglyaivá váló politikai pártja olyannyira retteg!

Hogy miért? Mert ők, amikor váltották egymást, soha nem feszegették egymás nyilvánvaló – bár különböző mértékű – tolvajlásait, gazemberségeit. Mindig beszéltek róla, rendeztek is néhány, értethetetlenül hosszú kirakatpert, de sorra elmaradt az elszámoltatás!
A Jobbik az egyetlen olyan párt, amelyik eleddig tiszta tudott maradni, hiszen soha nem került a hatalom és a húsosfazék közelébe. Pontosabban soha nem engedte meg a közös gyökerű, látszólag megosztott hatalom.

És a Jobbik az egyetlen, amelyik valóban el tudja és AKARJA számoltatni az elmúlt közel húsz év haszonélvezőit és haszonszerzőit! És nem kell óvatoskodnia, hogy esetleg ő is bukik a többivel, hiszen bűntelen tudott maradni, nem tudják zsarolni, sem megvásárolni.
A csalódott embereknek egyre inkább elegük van a jelenlegi pártok tevékenységéből. Tengernyi áldozatot vállaltak és szinte sehová sem haladtunk. Országunkat szétlopták, nemzetünket megalázták, kifosztották, örökös rabszolgaságba taszították.

Megérett az idő a változtatásra!
Támogassák a Jobbikot! Jövőre adják ajánlószelvényeiket Morvai Krisztinának, szavazzanak a Jobbik listájára!

Legkésőbb 2010-ben pedig zavarjuk el együtt az élősködőket, a haszonlesőket, az elvtelen hazaárulókat, a bárkivel együttműködőket 30 ezüstért! Zavarjuk el együtt a gyengéket, az óvatoskodókat, a csak szájjal harcolókat, a nemzet ellenségével elnézőeket és a velük üzletelőket!

Jöjjön egy tiszta, Magyar erő, egy határozott, kemény új párt!
Jöjjön el az Igazság Napja!
Ne elégedjünk meg a kisebbik rosszal!
Győzzön a Jobbik!