A népnyúzásnak és a nemzetnyomorításnak az egyik zászlóshajója az energia, a másik a közüzemi díjak folyamatos emelése. Amikor már a hetedik bőrt is lenyúzta az állam és az önkormányzat az emberekről, és még a piac nagy hiénáinak is kiszolgáltatta őket, mint a bankok és a biztosítók, utolsó döfésként, mint ahogy a torreádor a bikát, úgy döfik lapockán a családokat a közüzemi díjak emelésével.

Debrecen város legutóbbi közgyűlésének alkalmával kénytelenek voltunk találkozni az éves, szokásos víz- és csatornadíj-emeléssel, amit a Jobbik-frakció természetesen a leghatározottabban elutasított.

Azt gondolom, mindenképpen megéri kicsit foglalkozni a témával, mert olybá tűnik, hogy igen kifinomult módszerekkel, fokozatos adagolással, észrevétlenül veszik hülyére a fogyasztókat a hatalmon lévők.

A debreceni Vízmű Zrt. az elmúlt évben majdnem egymilliárd forint adózott eredményt produkált.
Akiknek nem világos ez a fogalom, azoknak segítek: ez az az összeg, ami megmarad, úgy, hogy a vállalat mindent kifizetett, beruházott és kifizette a vezetői jutalmakat, cafeteriát, stb. Magyarul: amit már nem tud a cég eldugni, láthatatlanná tenni.

Összehasonlításul: ez a pénzösszeg Debrecen összes adósságának huszad része, a cívisváros költségvetési hiányának egynegyede. Ez az egymilliárdos nyereség a részben jogosulatlanul beszedett díjak eredménye.

Nem normális üzemmenet egy önkormányzati közszolgáltatótól, hogy ilyen extraprofitot állítson elő, azzal párhuzamosan, hogy árat kíván emelni. Azért lehet azt kijelenteni, hogy jogosulatlan, mert alapvető elvárás a közszolgáltatóktól, hogy a stabil önfenntartó működéshez szükséges díjszabással dolgozzanak. A jelenlegi a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ilyen működésnek.

A stabil üzemmenet fogalmában benne foglaltatik az a keret is, amely a célszerű és ésszerű fejlesztéshez hozzátartozik, de nem több. Már második éve nem tudják érdemben indokolni a vízdíjak és a csatornadíjak emelését. Minduntalan azzal az összehasonlítással állnak elő, ami a megyei jogú városok díjait mutatja be. Ugyanakkor bárki megtekintheti a világhálón a budapesti díjszabást, mely a mienktől csak kicsit drágább.

A világ második legmagasabb díjszabása a mienk, míg a vízkészletünk a világon talán egyedülálló és könnyedén kitermelhető. Ugyanakkor a jövedelmi viszonyaink – Bogár László kutatása szerint – az 1978-as szintre csökkentek reálértékben. Nem magyarázható tehát az áremelés, csak erős kartellgyanúval.

Látható ugyanakkor a debreceni vagyonkezelőben a pénz áramlásának iránya, és sajnos azt is ki lehet jelenteni, hogy a víz és egyéb közszolgáltatások fogyasztóival fizettetik meg a rossz politikai döntéseket, sőt annak kommunikálását is.

Az mára világossá vált, hogy a buszközlekedés átvétele a DKV üzemeltetésében az évtized legrosszabb politikai döntése volt a város vezetőinek részéről, ami akár még a polgármesterünk székébe is kerülhet. A fogyasztóktól beszedett díjak tehát vándorolnak a holdingon keresztül a DKV veszteségeinek kiegyenlítésére, és a kézivezérelt pártérdekek szerint működtetett médiumok veszteségeinek finanszírozására. A DKV-Intertanker szerződés még további kérdéseket is felvet, ugyanis nem érthető, hogy egy ilyen rossz feltételeket és igen magas bérleti díjakat magában foglaló szerződést miért kellett aláírni anno. Hacsak nem teszem mellé azt az információt, hogy Széles Gábor nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó cégről van szó. Ezért az is feltételezhető, hogy a választási kampány finanszírozására kifizetett összeg egy trükkösen kialakított holding-üzemeltetésen keresztül a közüzemi fogyasztók pénztárcájából visszakerül Széles Gábor zsebébe.

És itt válhat mindenkinek fontossá a pártfinanszírozás megoldása, mert elér a zsebünkig a kérdés.
A legutóbb elfogadott áremelés nem volt szokványos, mert nem a vízdíjak emelkedtek, hanem egy alapdíj bevezetése és a vízterhelési díj lakosságra történő áthárítása terheit kell a fogyasztóknak viselni. Felfedezhető ugyanaz az ellenállás a központi Orbáni szándékkal, mint a hőszolgáltatás esetében. A kormány próbálja a szolgáltatói díjakat és a fékevesztett önkormányzatokat kordában tartani, azok viszont gátlások nélkül emelik a díjaikat, fittyet hányva a központi szándékra. Tapinthatóvá vált tehát az érdekellentét és a szembehelyezkedés a kormányzati szándékkal a díjplafon ilyen típusú megkerülésével.

Varanyi Sándor
A Jobbik debreceni önkormányzati képviselője

szebbjovo.hu

1322485440