A Jobbik szinte valamennyi ellenfele azt hazudja, hogy a nemzeti párt az államadósság azonnali és teljes elengedését követelve veri folyamatosan az asztalt. A lakáj média pedig általában ráerősít erre a hazugságra, és eszében sincs a legérintettebbeket megkérdezni arról, hogy mi is a Jobbik álláspontja a kérdésben.

A Jobbik megalakulása óta vallja, hogy a magyar államadósság visszafizetése kitermelhetetlen, és ekkora tehertétellel nem lehet magyar gazdaságot építeni. Az újratárgyalás megkezdésére három, a másik fél, felek számára is méltányolható és méltányolandó indokunk van.

Egyrészt az egész adósságspirált a kommunizmustól, tehát egy diktatúrától örököltük, tehát minden erkölcsi alapunk megvan, hogy valamiféle könnyítést kérjünk.

Másrészt Magyarország – más országokkal ellentétben – az elmúlt évtizedekben jó adós volt, vagyis bizonyította, hogy nem elkerülni akarja az adósság visszafizetését, hanem kifizetés útján meg akar szabadulni attól. A jó adóst a hitelezői gyakorlat során meg szokták becsülni, és ha bajban van, akkor szoktak neki könnyítést adni.

Végül közgazdaságilag igazolható, hogy a magyar gazdaság hosszú távon képtelen kitermelni ezt  az adósságtömeget, hiszen éppen a forráshiány miatt nem tudja fejleszteni a gazdaságát, vagyis előbb-utóbb a jelenlegi tendenciák mellett fizetésképtelenné válik. Ez pedig a hitelezők érdeke sem lehet.

Van tehát egy erkölcsi, egy szokásjogi és egy racionális gazdasági indokunk. Itt az idő, hogy legyen egy kormányunk, amely fel meri vállalni az előbb-utóbb elkerülhetetlen adósságrendezést.

Kormánypropaganda:
„Csökkentettük az államadósságot.”
Valójában az államadósság:
– 2010-ben: 20 ezer milliárd forint
– 2014-ben: 22,8 ezer milliárd forint

Az adósságkönnyítés lépéseinek együttes megtétele – az alkalmazott konstrukciótól függően – évente 500-700 milliárd forintnyi megtakarítást eredményezhet.

10 lépéssel megoldjuk!

1. Újratárgyalás a sikeres nemzetközi gyakorlat alapján.
Az államadósság problémájának konkrét megoldása tekintetében a leendő Jobbik-kormány azt a tárgyalásos utat fogja követni, amelyet az elmúlt években Írország, Portugália vagy Spanyolország, korábban Argentína vagy Szerbia-Montenegró követett.

2. A kulcsszereplők azonosítása.
A hitelezésben résztvevő országok kormányai mellett azonosítjuk a legnagyobb magánhitelezőket és azok esetleges szervezeteit, mint amilyen a magánbankok ernyőszervezetét jelentő International Institute of Finance (IIF).

3. Tárgyalás a kulcsszereplőkkel.
A tárgyalásokba minden érintett felet bevonnánk: a kormányokat és a legnagyobb hitelezőket közvetlenül, a kisebb magánhitelezőket az IIF-en keresztül.

4. Új szereplők bevonása a hitelezői körbe.
A keleti fordulat jegyében olyan országokat és azok bankjait győzzük meg a Magyarország számára nyújtott források biztosításáról, amelyek kedvezőbb feltételeket biztosítanak a jelenlegi hitelezőknél.

5. Megfelelő tárgyalástechnikában jártas szereplők bevonása.
Az adósságátrendezés olyan szakmai és üzleti kompetenciákat, jártasságot és tapasztalatot feltételez, ami önmagában az államigazgatásban csak nagyon kis eséllyel van meg. Ezért olyan szereplőknek adunk megbízást a tárgyalásokra, akik – az állam jelenlévő képviselőinek felügyelete mellett – kőkemény és eredményes tárgyalástechnikával tudják rávenni az ellenérdekelt felet az együttműködésre.

6. A hitelezők képviselőinek érdekeltté tétele.
A hitelezőket meggyőzzük: jobb, ha most leírják a hitelek egy részét veszteségként, mint ha később egy részleges államcsőd esetén sokkal nagyobb részt buknának. Az adósságszolgálat fenntartható mértéke a józan politikát folytató hitelezőknek is érdeke.

7. Megegyezés az adósságteher elfogadható mértékéről.
Makrogazdasági számításokkal és hatásvizsgálattal meghatározzuk, majd a hitelezők képviselőivel megvitatjuk, hogy mi az az eladósodottsági mérték Magyarország esetében, amely mellett megvalósítható egy fenntartható gazdasági növekedés.

8. Megegyezés az elengedés mértékéről.
A hitelezőket meggyőzzük arról, hogy a fenntartható mértéken túli adósságot egyszeri veszteségként írják le, engedjék el. Mivel annak idején olyan kockázati felárral nyújtottak kölcsönt, ami ennek kockázatát is magába foglalta, a valós veszteségük lényegesen kisebb lesz az elengedés mértékénél.

9. Megegyezés a feltételek könnyítéséről.
A megmaradó állomány esetében olyan feltételekről egyezünk meg a kamatlábak, a futamidő és türelmi idő tekintetében, ami lehetővé teszi a magyar gazdaság növekedési pályára állását, ezzel együtt a hitelek kitermelhetőségét is.

10. Hitelkiváltás a megmaradt állományra.
Miután a hitelezésben résztvevők nagy részét meggyőztük a részleges elengedés és a további könnyítések szükségességéről, az ennek ellenére megmaradt rossz hiteleket kiváltjuk az újonnan bevont szereplők piaci alapon kínált, de a jelenlegi feltételeknél kedvezőbb kölcsöneivel.

szebbjovo.hu