Tíz évvel ezelőtt ezen a napon csúcsosodott ki a gyurcsányista balliberális oldal szégyenteljes árulása a magyarsággal szemben. Tíz évvel ezelőtt ezen a napon bukott el a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Bár győztek akkor az igenek, győzött a politikai zavarkeltésből és megtévesztésből táplálkozó közöny is, ami jogi értelemben erősebbnek bizonyult.

2004. december 5-én hazánkban két kérdésben tartottak országos ügydöntő népszavazást. Az elsőt, a kórházak állami kézben tartásáról a Munkáspárt kezdeményezte, ehhez kapcsolódott később a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) indítványa, amely a nem Magyarországon élő magyar, de magukat magyar nemzetiségűnek valló állampolgárok kedvezményes honosítását tette volna lehetővé. A kérdés a következőképpen hangzott:

„Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti ’magyar igazolvánnyal’ vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

Az akkori MSZP-SZDSZ kormány a rendszerváltás előtti gyáva, kommunista konfliktuskerülő politikát követve ellenkampányba kezdett és az elutasítás mellett érvelt, illetve a szavazók elbizonytalanítására törekedett. Azzal riogattak, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást. A Fidesz óvatosan és erőtlenül képviselte a kettős állampolgárság ügyét, amely hozzáállás szintén a bizonytalanok táborát erősítette. Az akkor még parlamenten kívüli Jobbiknak ez a népszavazás volt az első önálló választási színre lépése. A nemzeti radikális párt intenzív kampányt folytatott az igenek mellett.

A népszavazás végül eredménytelen lett, a részvételi arány országos szinten csupán 37,5 százalék volt, szemben az előzetesen várt 45-50 százalékkal. A voksolók száma csak Budapesten közelítette meg az 50 százalékot, a dunántúli megyékben 37, a keleti országrészben 30 százalék körüli volt a részvétel. A kettős állampolgárságra a szavazáson résztvevők 51,5, a kórházak állami kézben tartására 65 százalék húzott igent.

A 2010-es választások után, május 26-án az újonnan megalakult Országgyűlés igyekezett a 2004-es szégyenteljes szavazás eredménytelenségét orvosolni és 97,7 százalékos többséggel elfogadták a kedvezményes honosításról szóló törvényt. 344 képviselő szavazott igennel (az először parlamentbe került Jobbik-frakció is), hárman – Gyurcsány Ferenc (MSZP) Szanyi Tibor (MSZP), Molnár Csaba (MSZP) – nemmel, öten – Baracskai József (MSZP), Oláh Lajos (MSZP), Vitányi Iván (MSZP), Dorosz Dávid (LMP), Szabó Tímea (LMP) – tartózkodtak.

A baloldal gátlástalanságát és cinizmusát mutatja, hogy a 2014-es választásokra készülve, a külhoni magyarok szavazatainak megszerzése céljából, 2013. január 16-án Kolozsvárt Mesterházy Attila, az MSZP akkori elnöke „elnézést kért” a határon túli magyaroktól, amiért pártja 2004-ben a kedvezményes honosítás lehetőségének megtagadása érdekében kampányolt.

Tíz év telt el a gyászos népszavazás óta, amely ma is fájdalmas emléke az elárult magyar összetartozásnak. A politika akkori hazugsággyárosai – Gyurcsány Ferenc és társai – pedig még mindig szabadon áskálódhatnak a magyarság érdekei ellen.

alfahir.hu