Riportunk alanya Murányi Levente, aki részt vett az 1956-os forradalomban és szabadságharcban. Jelenleg a Jobbik Magyarországért Mozgalom prominense, alelnöki tisztséget tölt be a pártban.

Elmondaná nekünk, miért vállalt részt az emberi léptékkel szinte alig mérhető erejű ellenféllel vívott harcban?

– A családomban messzemenő hagyománya volt és van a mindenkori hazaáruló baloldali politika elutasításának. Ennek hatására örömmel ragadtam meg a forradalom és szabadságharc adta lehetőséget a baloldal megsemmisítésére és a magyar szabadság helyreállítására.
Őszintén megvallva nemigen mérlegeltem az erőviszonyokat.

Tudomásunk szerint a forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlásoknak ön is részese volt.

– Igen így van. 1957. február 24-én éjjel tizenharmad magammal letartóztattak, majd bíróság elé állítottak. Sajnos a baloldali hazaárulók három társamat kivégezték, egyet agyonvertek, én három és fél évet kaptam fiatalkorúként, amiből kettő év és két hónapot letöltöttem. Az 1959. április 4-én kihirdetett amnesztia által szabadultam.

Milyen érzésekkel élte meg 1989. június 16-át, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetését, ami egyben az állampárt lebontásának visszavonhatatlan kezdetét is jelentette?

– Két arca is volt ennek a felemelő eseménynek. Az egyik a szomorú emlékezésekkel teli gyász. A másik a boldogsággal túlfűtött várakozás.
Mi, akik ismertük és nem felejtettük a forradalmárok által megfogalmazott vegytiszta magyar érdekeket, egyszerre elérhető távolságba éreztük azok megvalósulását. Ezt a reményünket csak fokozta az ünnepi beszédek folyamán elhangzott szovjet csapatok kivonására tett utalás. Ekkor szinte már mámorosan a forradalmunk kései győzelmét vizionáltuk.

Milyenek voltak az ünnepeket követő események? A remény meddig szárnyalt ilyen magasan?

– Nem sokáig. Már a taxis sztrájk nyilvánvalóvá tette, hogy most is vannak a magyar érdekekkel szemben álló erők. Nem is akármilyenek.

Hogyan vagy hol lehetséges az ellenséges erők tettenérése?

– Szinte bármiben, hiszen mindenhol jelen voltak és vannak. Természetesen elsősorban a politikai alakulatokat szállták meg oly mértékben, hogy még magyarellenes rasszista pártot is létrehoztak, amely az ordas magyargyűlölet mellett az emberi értékeket lebontó devianciákat is zászlajára tűzte, mint követendő korszerűt és jót. Az arcátlanságuk csimborasszójaként Budapesten megünnepeltették Erdélyünk elrablását. A legszentebb magyar jelképeket gyalázzák. Nem Petőfi Sándor és nem Arany János, az érettségi tétel 2009-ben Magyarországon, hanem a magyarutálatáról elhíresült Spiró György. Ugye hihetetlen? Pedig igaz. Van a magyartól toleránsabb nép a világon?

Hol tartunk ma, az újratemetés 20. évfordulóján?

– Az általános, a mindenre kiterjedő helyzetre azt mondhatom, rosszabb, mint volt. És mégis, a jó Isten segítsége június 7-én láthatóvá vált. A megjelent új erő, az 56-osokhoz hasonlóan a kristálytiszta magyar célokat képviselve a gusztustalanul szennyes magyarországi politikában.
Igen, az új erőt megjelenítő Jobbik Magyarországért Mozgalom valódi nemzeti rendszerváltást akar, ahol nem lehetséges a parlamenti pártok manipulálása. Ahol fontos az ország főbírójának kinevezése, mert az igazságszolgáltatás normális működése elengedhetetlen a parlamenti pártok számára. Ahol Nagy Imre és mártírtársainak újratemetési évfordulóján nem az őket halálba küldők utódpártja a kiüresedett formális megemlékezés rendezője. Ahol az ideiglenes határokon túl élő magyarok sorsa nem közömbös. Ahol Wass Albert lesz az érettségi tétel.

Ezek szerint Ön politikai változást prognosztizál?

– Pontosan. Tulajdonképpen már utána vagyunk, mert június 16-a van. A június 7. Európai Parlamenti választáson politikába a változást hozó Jobbik 15%-kal megjelent. Az a Jobbik Magyarországért Mozgalom, vált EU-s párttá, amely 2007 augusztusában létrehozta a Magyar Gárdát, amivel már akkor azt üzente, nem engedünk a magyarként való megmaradásunkból.

Mi lehet a célja egy nemzeti radikalizmus irányába haladó pártnak?

– Egy percig sem titkolom, hogy 1944-et követően szándékaink szerint mi akarjuk az első nemzeti elkötelezettségű kormányt megalakítani. Ami óriási változásokat fog okozni az életünkben. Természetesen pozitív fejlődést hozó változásokra gondolok.

Fontosnak tartja az előrehozott választást?

– Feltétlenül. De nem igazán hiszek a létrejöttében. Az előrehozott választás egyetlen parlamenti pártnak sem fontos, csupán az országnak és az embereknek lenne az, ezért ez senkit nem érdekel, aki ebben tenni képes.

Solymár 2009. június. 16.

barikád.hu