Még idén eldőlhet a Gyurcsány-Mesterházy csata az MSZP-ben – erősítették meg szocialista források a Klubrádiónak. A volt kormányfő hosszúra nyúlt évértékelő beszédét hallgatva pont az ellenkezőjét gondoltam: láthatóan Gyurcsány Ferenc egyáltalán nem akarja megtenni azt a szívességet párton belüli riválisainak, hogy új pártot alapítva egyszerre két dologtól is megszabadítsa őket. Egyrészt kétségtelenül terhes közös múltjuk mindennapos emlékétől, másrészt egy, a hatalmukra folyamatosan életveszélyt jelentő politikai riválistól. De ami késik, egyszer akár el is múlhat…

Nem könnyű Gyurcsány Ferenc politikusi lehetőségeinek higgadt, mértéktartó elemzése, mert a közéletben tapasztalható, vele kapcsolatos démonizálás és heroizálás mellett minden ezektől eltérő mondat különös értelmet kap. Márpedig a volt kormányfő most is bizonyította, hogy egyik megközelítés sem igazán alkalmas szerepének értelmezésére: nem tűnt sem kiemelkedően veszélyesnek, sem lélegzetállítóan karizmatikusnak. Mondanivalójának tartalma csak árnyalatokkal tért el más szocialista politikusokétól, miközben több alkalommal kifejezetten megértően látszott viszonyulni a kormány előtt álló problémákhoz. Beszédében legfeljebb két elem kelthetett feltűnést: egyrészt az erős önkritika („hirtelen jött miniszterelnökség”, „a 2006-os fordulatra nem készültem fel eléggé, sem szakmailag, sem politikailag”), másrészt a szocialista párt gyakori ostorozása („olyanokban bíztam, akikben nem kellett volna”), de aki figyelemmel követte korábbi pályafutását, olvasta régebbi írásait, azt egyik sem igazán érhette meglepetésként.

Lassan egy éve mindennapos beszédtéma, hogy mi lehet a volt kormányfő nagy terve, ellenfelei és elkötelezett támogatói is biztosra veszik, hogy valamire készül, valami még van a tarsolyában. Ehhez képest most is csupán annyit tudtunk meg, hogy Gyurcsány szerint „a Fideszt legyőzni csak a demokratikus ellenzéki egységben lehet”, hogy „nem az MSZP szétszakítására” van szükség, hogy „nem szakítunk, hanem átalakítunk”.

Elismerve Gyurcsány kétségtelenül létező politikusi képességeit, azt kell mondanom, hogy megítélésem szerint ma már csak két dolog tartja életben, teszi igazán fontossá: egyrészt Orbán Viktor, másrészt az MSZP. (1) Amíg Orbán a Fidesz (és különösen az ország) vezetője, a kettőjük közötti több mint fél évtizedes múltra visszatekintő párharc folytatása folyamatosan izgalmas és érdekes lehet – ráadásul ez a beállítás közös érdekük is -, az oda- és visszavágó lehetősége mindkettejüket sajátos módon ki- és megemeli. (2) Amíg az MSZP-ben nem akad olyan politikus, aki karizmája, meggyőző képessége, stratégiai gondolkodása és egyéb erényei okán megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számít, az egyszer volt siker miatti nosztalgia és az erős vezetői vákuum a baloldalon folyamatosan napirenden tartja a Gyurcsány-kérdést.

Nem csekély, jelentéktelen tényezőkről van szó, de nem is olyanokról, amelyek megváltoztathatatlanok lennének.

Forrás: Török Gábor politikai elemző blogja