Ma, pontosabban már tegnap, Makón jártam, egy ottani civil szervezet meghívására. Érdekes kérdéseket – és a program végén még csodaszép makói hagymát is – kaptam, melyek közül most egy olyan felvetéssel foglalkozom, amelyet régebben első hallásra élből el szoktam utasítani, viszont újabban valamiért egyre életképesebbnek kezdem látni. Már kerülgettem korábban is a témát, most azonban kicsit konkrétabban körüljárom – megismételve azokat az érveket, amelyeket a makói beszélgetésen is elmondtam.

A kérdés valahogy úgy hangzott, hogy vajon érdeke lenne-e a Fidesznek 2012-ben feloszlatni a parlamentet, és új választások kiírására kérni a köztársasági elnököt. Az aktuális hatalom által kezdeményezett előrehozott választásról – amely műfaj amúgy nem ismeretlen a demokratikus világban – általában azt gondolom, hogy elmagyarázása, indoklása olyan súlyos kockázatokat rejt magában, ami miatt csak kivételes helyzetekben érdemes alkalmazni. Sokan állítják például, mennyivel jobban járt volna az MSZP, ha mondjuk 2008-ban – ahogy akkor a Fidesz kérte-követelte – ehhez az eszközhöz nyúl. A számukra akkor 2010-hez képest még lényegesen kedvezőbb közvélemény-kutatási adatokra tekintve ez elméletileg igaz is lehet, ám az ilyen utólagos okoskodás nem számol azzal az ismeretlen hatással, amit a gyeplő lovak közé dobása kiválthat. Ha egy párt a ciklus közben visszaadja a szavazóknak a mandátumát – hiszen az előrehozott választás tulajdonképpen ezt jelenti -, vajon milyen hívószavakkal kér újra támogatást, mivel veszi rá megzavarodott szavazóit, hogy ismét benne bízzanak?

Amikor tehát azon gondolkodik a kormány, hogy egy ciklus közepi voksolással két biztos évet tegyen fel a piros hetesre bizonytalan újabb négy év reményében, főszabályként leginkább a kommunikációs-érvelési nehézségek tántoríthatják el ettől a kockázatos vállalkozástól. Kivéve, ha akad egy olyan, látszólag a pártpolitikai dimenzióktól független erős állítása, amely legalább a saját szavazói előtt indokolhatóvá teszi, hogy miért kell idő előtt az urnákhoz járulniuk. Ha azon törnénk a fejünket, hogy ilyenkor mi jöhet szóba, szerintem egy új alkotmány elfogadását és hatályba lépését hajlandóak lennénk ebbe a körbe sorolni. Ha tehát 2011 végén váratlanul azzal állna elő a kormány, úgy érzi tisztességesnek, hogy az új alkotmány jelentsen egyben minden politikai intézményt megújító cezúrát, s ezért kerüljön sor egyben előrehozott parlamenti választásra is, szerintem komoly esélye lenne arra, hogy a saját szavazóit meggyőzze arról, ez nem gyáva meghátrálás vagy a kudarc beismerése, hanem lovagias tett, bátor és tiszteletreméltó vállalkozás.

De vajon miért is érné meg a Fidesznek, hogy belemenjen egy ilyen kiszámíthatatlan végeredményű választásba, ha még két évig biztosan élvezhetné a kétharmad előnyeit? A politikai logika alapján egyszerű a válasz: ilyesmit még megfontolnia is csak akkor lenne érdemes, ha úgy véli, hogy 2012-ben lényegesen jobbak az esélyei a győzelemre, mint lennének 2014-ben. Ezen a ponton legalább négy érv jöhet szóba:

1. Látva a kormány támogatottságának lassú erózióját, feltételezhető, hogy a jövő év elején a mostanihoz képest ugyan alacsonyabb, de még mindig a siker reményével kecsegtető tábora lesz a Fidesznek. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy ez az idő múlásával később hogyan alakul: ha 2011 végén még mindig fényévekre lesz a kormányzó párt az ellenzéki pártoktól, nagy lehet a csábítás a fölény – különösen, ha a tendencia csökkenést mutat – gyors parlamenti realizálására. Ha 2011-ben minden kétharmados ügyet elrendez, s minden fontos művét és hivatalba helyezett emberét kétharmados védelem mögé helyez, már kétharmadra sem lesz szüksége, csak abszolút többségre.

2. Ennél is fontosabb érv, hogy 2012 elején az ellenzék még biztosan nem lesz abban a felkészültségi állapotban, amiben 2014-ben lehetne. A parlamenti ellenzéki pártok feltehetően 2014-re optimalizálnak (illetve bíznak abban, hogy addigra valahogy megoldják jelenlegi belső problémáikat), a sokak által várt új politikai formációk pedig még ki sem bújtak a földből. Az ellenzék minden része számára 2012 egyértelműen rosszabbnak látszik, mint 2014 – ez egy fontos és nem is annyira indirekt érv lehet a Fidesz számára.

3. Ne feledjük azt sem, hogy egyelőre még azt sem tudjuk, a következő parlamenti választás milyen rendszerben zajlik majd. Feltehetően a választási rendszerről szóló törvényt idén elfogadja a parlament, de a Fidesz akár azt a nem éppen elegáns dolgot is megteheti, hogy a legutolsó pillanatra halasztja a döntést – miközben maga már tudja, hogy például hány egyéni választókerülettel kell számolni, azaz időben elkezdheti a felkészülést, miközben a riválisai még sem a meccs időpontját, sem a játék szabályait nem ismerik. Ez olyan versenyelőnyt biztosíthat a Fidesznek, amely további érvet jelenthet egy villámválasztásra.

4. S végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy előrehozott választáson feltehetően más szempontok alapján mérlegelnének a szavazók, másról szólna a rövid választási kampány, mint egy teljes ciklus végén. Egy 2014-es voksoláson fontos szempont lehet, hogy megvalósult-e az ígért 400 ezer munkahely, a 6 százalék körüli növekedés, a jelentősen csökkentett államadósság, az érezhetően emelkedő életszínvonal. 2012 elején ezekkel kapcsolatban még türelemre lehet inteni, visszamutatni az elődökre és hivatkozni például a szimbolikus politika sikereire.

Természetesen nem azt állítom, hogy ezek az érvek azt jelentik, biztosra vehető a 2012-es voksolás. A politika nem csupán logikáról, taktikáról és rációról szól, a politikus nem egyenleteket old meg és a végeredmény alapján cselekszik – döntését millió kalkulálhatatlan tényező befolyásolhatja (ráadásul egy ilyen akciónak vannak ésszel is felmérhető súlyos kockázatai). Néhány „ráutaló jel”, többek között például az alkotmányozás előrehozása 2012-ről 2011-re, azonban azt sejteti, hogy még akár így is lehet – megeshet persze, hogy a kérdést még fel sem tették a Fidesz döntéshozói, de az is, hogy talán még nem is válaszolták rá elutasítóan.

Forrás: Török Gábor politikai elemző blogja