“Diadalt arat, győz az igaz szó” – gondolta az egyszeri fideszes szimpatizáns tavaly ilyentájt. És azóta mi lett velük, te Viktor? Egymillió szavazót veszítettél egy év alatt. Több mint három Izland. Hajdúsági barátom most azt kérdezné tőled aggodalmasan: hát mi lel téged?

 

“Hazámat védem és fegyverem nincs más, csak egy szél rojtozta zászló” – ezt hittük, amikor az Európai Parlament előtt úgy tündököltél, mint aki megvédi az övéit. “Nem lehet sértegetni egy nemzetet” – harsogtad. Aztán erről is csak az derült ki: szemfényvesztés volt.

Szemfényvesztés, látszatpolitizálás, lózungok, alkotmányos bűvésztrükkök, az égre vetített jelmondatok, ünnepélyes keretek közt kinyilatkoztatott, de soha a hétköznapi életben meg nem valósuló célok – országnyi Patyomkin falu. Mit adsz tovább az utódodnak, Viktor? Miféle zászlót? “Mit neked kell majd egekig emelni, ha kezemből egyszer kihull.”

Ország ez még, vagy valami távoli hatalom kihelyezett tartománya? Azt gondolod, egyszerre felelhetsz meg nekik, meg a saját népednek? Van még neked olyanod, Viktor? Még mindig az utóbbi évszázad legnagyobb formátumú politikusának gondolod magad? Lehetsz egyáltalán államférfi, ha a műállam kihúzza a lábad alól a saját országodat, mint valami rongyszőnyeget?

Mi lesz az elszámoltatással, Viktor? Néztelek 2006 őszén a tévében, amikor azt mondtad, ennek a gyalázatnak példásan meg kell büntetni az elkövetőit. És akármikor juttok is kormányra, ez nem szenvedhet halasztást.

Most meg 2011 tavasza van. Hova lett a harci hév, kicsi huszár?

“Megkérem a kirekesztés ellen harcolókat, hogy tegyenek végre a magyarok kirekesztése ellen, a magyargyűlölet ellen, a magyarverések ellen, és haladéktalanul vizsgáltassák ki, hogy mi történt 2006 őszén. Például milyen alapon taposták meg a rendőrök a magyar zászlót, a nemzeti jelképeinket? Miért mondák, hogy ‘rohadt magyarok’? A magyar nemzethez tartozása miatt hogy mertek kirekeszteni és bántalmazni ennyi embert?” (Morvai Krisztina)

És immár a sajátjaidra támadsz? A népedre? A szavazóidra? Az “egyenruhás bűnözők” lettek a legfőbb ellenségeid? Azok az emberek, akik időt, pénzt nem sajnálva a saját testi épségük árán, oroszlánként védik az övéiket, akiket te sem két hét alatt, sem utána, sem azóta nem tudtál megvédeni? “Hazámat védem és fegyverem nincs más, csak egy szél rojtozta zászló.”

Kik által akarod te fenntartani ezt a kétes rendet? Azok által, akik most azt kiáltják a Kossuth téren a maffiózódra, hogy “takarodj”? Te Viktor, nem lehet, hogy már nem 1989 “dicsőséges” hónapjait éljük? Nem lehet, hogy már végleg elszakadtál a valóságtól, és nem érted, mit keresnek a rendőrök meg a tűzoltók a belvárosban? “A szabadság betűiből hófehér barikád épül”.

A cenzoraid eközben működésbe léptek, és az a kényszerképzetük, hogy ma, a XXI. század hajnalán lehetséges félretájékoztatni a tömeget, legyen szó a polgárőrökről, a tűzoltókról, a rendőrökről, összevert és megfélemlített mentősökről, egyáltalán: a Rózsadombon túli Magyarországról. Akárcsak a régi mozgalmi időkben, amikor Sztalin elvtárs mellől azt lehetett kiretusálni, akit csak a generalisszimusz akart. Pedig örök igazság, hogy “Diadalt arat, győz az igaz szó”.

Mondok én neked valamit, te Viktor. Nagyon érdekelni fog tégedet. Ha ilyen távol élsz a valóságtól, akkor előbb-utóbb majd a valóság jön közel, és olyan gyorsan fal fel, hogy észre sem veszed. “Én ezt adom neked örök emlékül.”

Szebb Jenő
szebbjovo.hu