Véget ért az uborkaszezon a vajdasági magyarság politikai életében is. Pénteken délután bombaként robbant a hír, hogy a VMSZ kivételével mindegyik délvidéki magyar párt és tíz újvidéki, szabadkai, zentai, csókai, topolyai és ürményházi magyar civil szervezet arra szólította fel a Magyar Koalíció VMSZ-es parlamenti képviselőit, hogy ne szavazzák meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezetét. Miért? Ezt kérdeztük Ágoston Andrástól, a VMDP elnökétől.

– A Magyar Koalíció közös autonómia-koncepciójában megfogalmazott hatásköri rendelkezések 90 százaléka bekerült a nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatába, amelyről hétfőn szavaz a parlament. Mi több, amíg a Magyar Koalíció közös autonómiakoncepciója csak 30 konkrétan fölsorolt hatáskört tartalmaz az oktatás, a tájékoztatás, a hivatalos nyelvhasználat és a művelődés területén, addig a törvényjavaslat hatvanötöt sorol fel – tudtam meg a Magyar Koalíció parlamenti képviselőitől. Ezekután nehéz megérteni, hogy most a VMDP, a VMDK, az MPSZ, a Magyar Remény Mozgalom és még tíz vajdasági magyar civil egyesület mért fordult szembe a törvény-javaslattal és mért szólította fel a képviselőket, hogy szavazzanak ellen. Melyek a VMDP érvei?

– A VMDP-ben még a 2002-es kisebbségi törvénybe foglaltakat is elleneztük, végig. Rossznak tartottuk azt a megoldást, hogy elektoriális úton választják meg a nemzeti tanács tagjait. Ezt a bírálatunkat úgy látszik, hogy a szerbiai hatalom annyiban méltányolta, hogy most próbál valamit változtatni. Mi három problémát látunk ezzel kapcsolatban. A legfontosabb az a tény, hogy magyar részről ugyanazok vettek részt a 2002-es kisebbségi törvény előkészítésében, mint akik most is, a nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezetének a kidolgozásában. Úgy látom, hogy részükről az elvi hozzáállás nem változott, és a nemzeti tanácsokról szóló törvény végül is nem autonómia. Valamelyest megnyugtató a számomra, hogy ezt nem állítják azok sem, akik magyar részről részt vettek a kidolgozásában, és a szerb kisebbség-ügyi miniszter sem állítja, hogy ez autonómia. Ebből a szempontból tehát a helyzet világos. A kérdés számomra most az, miért kell a magyaroknak megszavazni egy olyan dokumentumot, ami nem autonómia?

– Mire alapozza, hogy a dokumentum nem tekinthető autonómiának?

– Nem autonómia azért, mert az autonómiának vannak alapvető ismérvei. Ezek: az autonómia tanácsát a magyarok hozzák létre, annak tagjai pedig nem másnak, hanem a vajdasági magyaroknak tartoznak politikai felelősséggel. Én ezt az elvet nagyon fontosnak tartom. Ha ez nem szerepel, márpedig nem szerepel a törvény javaslatában, akkor ez nem autonómia. Van egy felemás javaslat a törvényjavaslatban, amiről nagyon eltérő vélemények alakultak ki, még a köztársasági képviselőházban is. Az ellenzék nagyon jól rámutatott ennek a rendelkezésnek a hibáira. Arról van szó, hogy a törvény javaslata azt irányozza elő, hogy a magyar választók névjegyzéke létrehozható, abban az esetben, ha a magyar választók fele hajlandó arra, hogy egy levélben megerősítse, hogy rajta akar lenni ezen a választói névjegyzéken.

– Ezzel kapcsolatban mi a kifogás?

– A gondom ezzel az, hogy amint bizonyos számú választó visszaküldi a válaszlevelet arra a kérdésre, hogy akar-e a nemzeti névjegyzéken szerepelni, akkor az egész akció leáll. Kérdem én, mi van azokkal, akik nem akarják nyilvánosan kimondani, hogy ők magyarok, de magyarnak tartják magukat, és részt szeretnének venni a nemzeti tanács megválasztásában? Az alkotmány és a törvények lehetővé teszik minden polgárnak, hogy a nemzetiségéről ne nyilatkozzon. A mi javaslatunk ezzel szemben az volt, amit 2002 óta szorgalmazunk, hogy maguk az illetékes állami szervek hozzák létre a magyar választók névjegyzékét. Mégpedig úgy, hogy abba csak annak legyen betekintése, aki személyesen is rajta van, és csak a saját vonatkozásában érdeklődhet. Tehát azt se tudhatja, hogy a szomszédja ott van-e ezen a névjegyzéken, vagy nincs. Ugyanakkor kértük, hogy a névjegyzék létrehozói tegyék lehetővé, hogy az, aki nem akar rajta lenni, jelentkezhessen és kérhesse nevének törlését a névjegyzékről. A megoldás, amit mi ajánlottunk, egyértelműen jobb, hiszen már a gyakorlatban is bevált Horvátországban és Szlovéniában az ottani kisebbségek esetében. Négy-öt választáson alkalmazták már, tehát van egy olyan gyakorlat, ami bejáródott ezzel kapcsolatban. Számunkra politikailag is nagyon fontos, hogy ne ismerjük el azt a megoldást, amelyről meg vagyunk győződve 2002 óta, hogy rossz. Éppen ezért, arra kérjük a VMSZ köztársasági képviselőit, hogy ne szavazzák meg a törvényt, illetve, hogy tartózkodjanak a szavazástól.

– Mi történik abban az esetben, ha a belgrádi parlamenti képviselők többsége hétfőn eredeti formában megszavazza a dokumentumot?A VMSZ képviselői összefogást szorgalmaznak a magyar választói névjegyzék sikeres összeállítása érdekében…

– Kemény küzdelem várható annak érdekében, hogy a magyar szavazók valamivel több, mint a fele visszaküldje ezt a válaszlevelet a hatóságoknak, és jelentse ki, hogy igenis, rajta akar lenni a választók névjegyzékén. A mi dilemmánk továbbra is az, hogy úgy gondoljuk: ez a törvényes megoldás továbbra is diszkriminatív, mert nem terjed ki azokra a magyarokra, akik nem küldik vissza a válaszlevelüket, amelyben kijelentik, hogy mint magyarok, rajta akarnak lenni a magyar választók névjegyzékén, és részt akarnak venni a választásokon. Ettől függetlenül azonban magyarnak érzik magukat. Ha a hatóságok eleve egy olyan névjegyzéket állítottak volna össze, amelyiken ő már rajta van, akkor bizony ki is mennének szavazni. Én ezt a diszkriminatív lépést egyszerűen nem látom helyesnek, jónak. Voltaképpen a politikai és civil szervezetek síkraszállhatnak azért, hogy minél több magyar visszaküldje ezt a válaszlevelet, amelyben kijelenti, hogy rajta akar lenni a választók névjegyzékén. De a végső megoldás tekintetében ezt diszkriminatívnak tartjuk, és meg fogjuk várni, hogy azok, akik javasolták és megszavazták ezt a rossz megoldást, elkészítsenek egy tervet és tegyék nyilvánossá, miként számítják rávenni a vajdasági magyar szavazók felét arra, hogy feliratkozzon erre a névjegyzékre. Ugyanakkor a VMDP-ből követeltük, hogy fordítsák le magyarra a törvényjavaslat inkriminált rendelkezéseit. Ez nem történt meg. Ugyanígy, amikor láttuk, hogy a parlament egyhónapos nyári szünetet tart a szavazás előtt, követeltük, hogy legyen nyilvános vita a törvényjavaslatról. Rossz jelnek tekintem, hogy az illetékesek, köztük a magyar illetékesek sem éltek ezzel a lehetőséggel. Hogy miként számítják érvényre juttatni a törvényes rendelkezést, azt majd meglátjuk. Attól félek, ha ez nem sikerül, akkor újra az elektoriális rendszer marad a nemzeti tanácsok tagjainak a megválasztására. Akkor pedig ott vagyunk, ahol 2002-ben voltunk, csöbörből vödörbe kerültünk.

– Szeretném, ha közérthetővé tenné, mi az, ami diszkriminatív ebben a törvényben? Mi az alapvető különbség a szerbiai általános választások szabályzása és a kisebbségi nemzeti tanácsok megválasztásának szabályzása között?

– Én, mint szerbiai állampolgár, anélkül, hogy kérném a fölvételemet, rajta vagyok az általános választói névjegyzéken, és szavazhatok. Ha a nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatába iktatott rendelkezést nézem, csak akkor kerülhetek rá a magyar választók névjegyzékére, ha ezt egy levélben külön kérem az illetékesektől.

(Az interjút Ternovácz István készítette a Vajdaság Ma számára.)