Amiért ezt a néhány gondolatot leírom – talán puszta szentimentalizmus, remélem nem az – nos, annak igen drámai okai vannak. Olyan lehetőség küszöbén áll ugyanis az ország, amilyen csak kevés adódik egy nemzet életében. Sajnos úgy hozta a sors, hogy eddig, szinte kivétel nélkül rosszabbra fordultak a dolgaink, mint annak előtte, most talán nem így lesz.

Valami váratlan dolog kezd kibontakozni, valami kezd egységet-erőt alkotni, amit úgy hívnak: IGAZSÁGÉRZET.

Sajnos éveken-évtizedeken át sikerült módszeresen elnyomni az emberekben ezt az érzést, a ”rendszerváltás” után ránk szakadt fene nagy szabadsággal, a demokrácia liberális vívmányainak szabadjára engedésével, azzal, hogy mindenki egyenlő, akár hasznos tagja a társadalomnak, akár nem.

Végre azonban úgy tűnik, a „kenyér és cirkusz ” ideje lejárt.

Amikor becsületesen dolgozó embereknek csak kötelességei vannak, de jogai nincsenek, amikor a szemük láttára lopják szét az ország vagyonát, amikor senki és semmi nincs biztonságban, mert nincs törvény, mely visszatartó erőt jelentene, amikor lehetetlen az oktatás a diákok és szülők agressziója miatt, amikor a rendvédelmi szerveket politikai megrendelésre kötélen rángatják és a hivatásos jogviszony megélhetési forrássá degradálódik le, amikor…, és még hosszan sorolhatnám, de nem teszem.

Bizony, kedves jelenlegi parlamenti pártok, hála az önök „áldásos” tevékenységének, a magyar emberek többsége tudná folytatni a sort, de nem akarja, és ezt az egészet nem akarják folytatni, mert ELEGÜK van már mindenből. Szóval, lehet sopánkodni, lehet szélsőségesezni, nem fog működni, ugyanis nem hisznek már önöknek, mindegy kormánypártiak vagy ellenzékiek a szónokaik.

Igen jól működött az agymosás, csak az nem volt a tervbe bekalkulálva, hogy amikor már maga az élet válik lehetetlenné a páciens számára, akkor az ösztönei működésbe lépnek. Bizony, lassan művészet élni ebben az országban a többség számára, nem úgy annak a néhány száznak, akinek Istene a PÉNZ, és globális bibliából mormolja imáit az ég, vagy inkább a pokol felé.

A kígyó a saját farkába harap, mert a demokrácia rákfenéje, hogy a nép akarata érvényesül, még akkor is, ha az nem tetszik a rendszer aktuális vezetőinek.

Már azon sem csodálkoznék, ha törvényben határoznák meg, mely pártok lehetnek az országgyűlési választások győztesei. Voltak erre gyenge próbálkozások, hiszen akadt, aki fel akarta oszlatni a Jobbikot, természetesen sikertelenül.

Zárva soraimat, én bízom az emberek józan ítélőképességében, és az sem baj, ha a túlélés ösztöneik diktálnak, csak hallgassanak rájuk. Ha ezt a lehetőséget is elszalasztjuk, akkor távolabbra kerül a szebb jövő, mint az euró bevezetése Magyarországon, amiről tudjuk jól, hogy mindig csak ígéret maradt.

Viski Zsolt