Édesapám haláláig együtt zenéltünk – írja önéletrajzában a Jobbik hajdúszoboszlói elnöke. Jónás Kálmán nem tagadja meg a gyökereit. Cigány-magyar származását büszkén vállalja a “rasszista” párt helyi elnöke. Személyével nem tud mit kezdeni az utasításos rendszerben dolgozó, agymosásban érdekelt és fekete-fehér sablonokkal dolgozó média. Legutóbb a Népszabadság újságírója készített vele interjút, de mi most nem ezt közöljük (nem utolsósorban minősíthetetlensége okán), hanem a Barikád hetilap interjúját.

 
– Mikor csatlakozott a Jobbikhoz, és mi motiválta ebben?

– A közélet, a politika alakulását mindig figyelemmel követtem. Régebben Fidesz szavazó voltam, ezt nem is tagadom, viszont a 2006-os események után elkezdett érdekelni, hogy milyen lehet az élet a Fidesztől jobbra. Mikor 2009-ben meghívást kaptam Tóth Attila barátomtól, hogy vegyek részt a Jobbik hajdúszoboszlói alapszervezetének újjáalakuló ülésén, már örömmel mentem el a rendezvényre. Akkor ugyan még nem akartam csatlakozni, de Szabó Gábor pártigazgató olyan gyújtó hangvételű, lélekemelő beszédet tartott, hogy ennek hatására alapító tagja lettem az új szervezetnek.

– A közelmúltban interjút olvashattunk Önnel a Népszabadságban. Kácsor Zsolt, a lap debreceni munkatársa láthatóan nehezen tudta, vagy nem akarta megemészteni, hogy Ön cigány ember létére osztja Vona Gábor nézeteit. Szerinte csak az ő paneljeit ismételgette.

– Az elvileg rólam készült cikkről sokat elárul, hogy a nol.hu egyik hozzászólója ezt írta: “Jó ez a cikk. Minden fontosat meg lehet belőle tudni – Kácsor Zsoltról.” Az pedig, hogy a mondandóm élét a Népszabadság újságírója azzal próbálta elvenni, hogy szerinte csak Vona Gábor paneljeit ismételem, megmosolyogtató. Több szempontból is. Egyrészt mivel tudta, hogy ő egy párt városi alapszervezetének az elnökével csinál interjút, nyilván nem gondolta komolyan, hogy szembe megyek a Jobbikkal. Ebben nem tudom, mi olyan borzasztó, hogy a saját pártunk irányvonalát, mondanivalóját városi szinten is képviseljük. De egyébként mindennek az az előzménye, hogy én éppen azért csatlakoztam a Jobbikhoz, mert annak értékrendjével teljesen azonosulni tudok. Ezt egyébként elmondtam Kácsor Zsoltnak is, de ezt ő nem tartotta közlésre érdemesnek.

Azt is elmeséltem neki, hogy még a 2009-es magalakulásunk előtt járt itt Debrecenben Vona Gábor egy gárda toborzón, ahol váltottam vele néhány mondatot. Mondtam, hogy én cigány származású ember vagyok, mire ő felnézett az égre és azt mondta, hála Istennek. Érdekes módon a Népszabadság munkatársa szerint ez sem volt lényeges mozzanat. Ő nyilvánvalóan az általa képviselt oldal koncepcióját szerette volna kicsit rajtam keresztül igazolva látni. Ez nem jött össze, mint ahogyan az sem, hogy egy cikkel éket verjen a pártvezetés és a helyi szervezet közé.

– Figyelembe véve, hogy a Jobbikról, a Magyar Gárdáról, általában a valódi nemzeti oldalhoz kötődő szervezetekről, egyesületekről mit terjeszt a fősodratú média, ismeretségi körében, barátai, rokonai nem furcsállották, hogy egy “cigánygyűlölő, rasszista, kirekesztő, náci, fasiszta” párthoz csatlakozott?

– Nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy rossz szót sem szólt senki az ismerőseim, rokonaim közül, s ugyanígy, a jobbikosok és gárdisták is örültek, szívesen vették, hogy tagsági szinten is felvállaltam a nemzeti radikalizmust. Talán inkább az volt kicsit szokatlan egyesek számára, hogy mint zenész miért éreztem ezt fontosnak. Azért, mert egy normálisan működő országban egy zenésznek nem dolga, hogy napi szinten részt vegyen egy politikai párt munkájában.

Az lenne az optimális, ha a mi országunk is úgy működne, hogy mindenki tisztességes forrásból tájékozódhatna, hogy utána a hozzá eljutó információkat értékelve meghozhassa felelős döntését a szavazások alkalmával. Sajnos egyelőre ez nálunk nem így működik, ezért szerintem mindenkinek szükséges valamilyen szinten politizálnia. Mert igaz ugyan, hogy például Kovács József nem politizál, viszont sajnos egyelőre úgy állunk, hogy a politika viszont nagyon is “kovácsjózsefezik”.

Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az emberek mindennapjait, élethelyzeteit befolyásolja, hogy milyen kormánya van egy országnak. Egy idő után már nem tudtam tétlenül nézni, hogy mit csinálnak az országunkkal. Nem éreztem elegendőnek a tájékozódást és a négy évenkénti szavazást, tenni is akartam a szebb jövőért, nem csupán várni azt. Egy zenésznek politikai párthoz – különösen pedig a Jobbikhoz – csatlakozni egzisztenciális veszélyforrás, benne van a pakliban, hogy a vállalásom miatt zenekarommal elveszítjük ügyfeleink egy jelentős részét.

– A zenélésből származó jövedelem mértékére negatív befolyással volt, hogy jobbikos politikusként vállalt közéleti szerepet?

– Számomra sokkal fontosabb, hogy például a mi zenekarunk játszott a Jobbik Ifjúsági Tagozatának első országos bálján. Egyébként büszkén mondhatom, nem sok olyan esküvői zenekar lehet az országban, amelyiknek repertoárjában megtalálható több nemzeti rockzenét játszó együttes dala, például huszonöt Kárpátia-szám. Tóth Attilával nemcsak az én zenekaromban játsszunk együtt, hanem a Nemzeti Hang nevű formációban is, akikkel most készülünk az új lemezre.

Visszatérve a kérdésre: Persze, volt olyan munka, amelytől tudom, hogy a jobbikos mivoltom miatt estünk el, de hála Istennek nem ez a jellemző. Sőt, a városi gasztronómiai rendezvények főszervezője annak ellenére hív minket játszani, hogy finoman szólva nem vagyunk azonos politikai platformon. Viszont, mivel igazi lokálpatrióta, ő ragaszkodik ahhoz, hogy egy hajdúszoboszlói rendezvényen hajdúszoboszlói zenekar muzsikáljon. Az önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sportbizottságában vagyok tag, ahogyan az említett úriember is, és nagyon jól együtt tudunk dolgozni a város érdekében. Ezt nagyon fontosnak tartom, szerintem ez lenne a normális hozzáállás a politika minden szintjén.

– Csak nehogy megint a “panelváddal” illessék, hiszen Vona Gábor gyakran hangsúlyozza, hogy a Jobbik a parlamentben is azt szavazza meg, ami a Jobbik szerint az ország érdekeit szolgálja. Cigány emberként egyébként mit mond azoknak, akik a Jobbikot a rasszista jelzővel illetik?

– Én ilyenkor jókat nevetek, majd megjegyzem, hogy ez a párt annyira rasszista, hogy személyemben a hajdúszoboszlói Jobbiknak cigány származású elnöke van. Ilyenkor azért néhány biztosíték kiég az agyukban, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni. Ez nem illik a mindenhol sulykolt képbe. Cigány emberként határozottan kiállok a Jobbik megoldási javaslatai mellett, amelyekkel a magyarországi cigányság helyzetén szeretnének javítani. Támogatom például azt is, hogy a nyomorban, bűnözők között élő cigány gyerekeket bentlakásos iskolák segítségével kell kiemelni és nevelni. Álságos az, aki ezt kegyetlen, család ellenes elképzelésnek tartja. Ugyanakkor úgy látom, egyre több emberben tudatosul, hogy a Jobbik nem az, mint aminek láttatni akarják, és arra is szép lassan fény derül, hogy a Jobbik áll az egyik oldalon, a többi politikai párt pedig valójában együtt, a másikon. Erre világított rá a Gyöngyösi Márton ellen megszervezett tüntetés, ahol a Fidesz Bajnaival, a Hit Gyülekezetével és az MSZP-vel állt egy színpadra, és ugyanez a koalíció állt össze Szaniszló Ferenc ellen. Egyre inkább világossá válik, hogy minél jobban szorítanak bennünket, minél nagyobbat akarnak fogni, annál erősebbek leszünk. Minél jobban próbálják lenyomni a Jobbikot, a hétköznapi ember számára annál inkább derül ki az igazság, válik láthatóvá a valódi politikai törésvonal.

– Említette Szaniszló Ferencet. Ő a Jobbikhoz hasonlóan szintén nem a politikai korrektség megszállottja, a cionista zsidóság mellett a cigányság bűnöző rétegéről is kendőzetlenül szokott beszélni.

– Ma ott tartunk, hogy az igazság kimondása egyenlő a rasszizmussal. Remélem, idővel mindenki előtt világossá fog válni, hogy akit nem szabad kritizálni, az uralkodik felettünk. Ez látszik most Szaniszló Ferenc ügyében is. Barátokkal, ismerősökkel, vagy akár ismeretlenekkel is beszélgetve többször tapasztalom, hogy szó szerint elmondják a Jobbik programját. Így van ez például a városi fürdő medencéiben, a szaunában, ami Hajdúszoboszlón kiemelt közösségi térnek számít. Amikor politikáról beszélünk egymás között, gyakran odajönnek mások is. Aki udvariasabb, megkérdezi, hogy hozzászólhat-e ő is, de van, aki egyből mondja a magáét. Azt látjuk, hogy egyre többen gondolják azt, amit mi. Egy alkalommal vagy huszonöten ültünk a szaunában. Hozzátartozik, hogy én soha nem kezdeményezem a politizálást, hiszen alapból nem azért megy oda az ember. Összejött ez a huszonöt ember, idősebbek, fiatalabbak, ismerősök és ismeretlenek, elkezdtek beszélgetni, majd kis idő után arról próbáltak engem meggyőzni, hogy az egyetlen út, ha a Jobbikra szavazunk 2014-ben. Ekkor már elmosolyodtam. Javaslom a politikusoknak, hogy gyakran járjanak fürdőbe, tanulságos tud lenni.

– Mint ahogyan tanulságos az is, ahogyan a cigánykérdést kezelték az elmúlt 23 év kormányai. Sok-sok milliárd forint felzárkóztatásra, pozitív eredmény nélkül. A pénzek eltűntek, a cigányvezetőket gazdasági bűncselekmények miatt ítéltek el. Vannak egyáltalán a cigányságnak olyan tagjai, akik felemelhetnék ezt a népcsoportot?

– Vannak, kiváló képességű diplomások, becsületes iparos emberek, de amíg a politikai pártok öt kiló száraztésztával és egy kis lejárt szavatosságú bébiétellel meg tudják vásárolni a cigányság szavazatait, addig a politikai elitnek nem lesz érdeke, hogy olyan cigány embereket támogassanak, akik nem csak a pénzt tennék el, hanem valóban azon dolgoznának, hogy a cigányság hasznos tagja legyen a társadalomnak. Hozzám hasonlóan vannak még olyan tisztességes cigány emberek, akiknek nagyon rosszul esik, hogy őket is azonosítják a bűnöző réteggel. Hogy a kifejező magyar szólást finoman fogalmazzam, az ő nemesebb részeikkel verik a csalánt. Az a baj, hogy egy gondolkodó, felelős döntést hozó cigánysággal azt nem lehetne megcsinálni, amit most igen. Viszont bizonyos köröknek sajnos, ez a mostani, polgárháború közeli helyzet megfelel.

– Gyakori vita, hogy ki a cigány, ki a magyar. Liberálisok felháborodnak, amikor magyarokról és cigányokról esik szó, mondván, hogy a cigányok is magyarok. Ki a cigány, ki a magyar ön szerint?

– Természetesen nem géntérkép alapján döntöm el. Akik elfogadják a magyar társadalom normáit, ezért az országért dolgoznak, azok magyarok, ők a mi testvéreink. Akik ezt nem fogadják el, akik nem teljesítik kötelezettségeiket, sőt az ország érdekei ellen cselekszenek, azoknak itthon joguk sem szabad, hogy legyen, azok nem magyar emberek. Ez ilyen egyszerű. Ezt mindenkinek el kell fogadnia. Aki a bűnözés útjára lép, azt nem mi közösítjük ki, hanem önmagát írja ki a magyar társadalomból.

– Ha már a bűnözést említette: idén kevesebb hónap telt el, mint ahány olyan kegyetlen gyilkosság történt, amelyeket cigányok követték el. Egyre gyakoribbak ezek az esetek.

– Mert engedik. Mert konkrétan ez a cél. A bűnözés elleni határozatlan fellépés is hozzájárul a minden szinten tapasztalható mentális romboláshoz. A cigányságot egy bizonyos kör arra használja, hogy a magyarságot a végsőkig kivéreztessék. Ide tartozik a segélyezési rendszer is, hiszen a magyar adófizetőktől beszedett pénzt olyan családoknak adják oda, ahol a gyermekvállalás az alapja a család fő bevételének.

– Önhöz hasonlóan azonban vannak a cigányságnak olyan tagjai, akik Magyarország jó hírnevét viszik a zenéléssel. Milyen a muzsikus cigányok identitása?

– A muzsikus cigányság évszázadokkal ezelőtt betagozódott a magyar társadalomba, a magyar emberekkel folyamatos és csak pozitív a kapcsolatuk esküvőkön, rendezvényeken, éttermekben, csárdákban. Ez egy elég kemény szakma egyébként, nagyapám 49 éves korában halt meg, édesapám a maga 60 évével matuzsálemnek számított a családban. Három napig, hó tetején lagziban játszani emberpróbáló feladat volt. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy a “romungró” kifejezés, amivel a muzsikusokat, végeredményben a kiemelkedett cigányokat minősítik, szitokszóvá kezd válni cigányság körében. Ha egymást meg akarják bántani, ezt mondják a másikra. Visszacsatolva az előző témához, osztom azt a frappáns véleményt, hogy a cigányzene legyen hungarikum, a cigánybűnözés ne. Sajnos a gazdasági helyzet a zenészeket is érinti, hiszen egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy étterembe menjenek, ezért a vendéglátóhelyek sem tudnak zenekarokat alkalmazni, a nagy tapasztalatú idősebbek szép lassan kihalnak, a briliáns tehetségű fiatalok pedig elkallódnak, a magyarnóta ezzel végleg elvész. Nagyon nagy vesztesége ez a magyar kultúrának! Álláspontom szerint azokat az éttermeket, csárdákat, amelyek tradicionális hangszereken játszó zenészeket alkalmaznak, valamilyen kedvezményben kellene részesíteni.

Korábban egyébként sok cigányzenész dolgozott külföldön, én például évekig Hollandiában zenéltem, de az uniós csatlakozásunk előtt mindenkit hazaküldtek, hogy a csatlakozás időpontjában ne legyünk kinn, majd évekig le is zárták a munkaerőpiacukat az új csatlakozók előtt. Igaz, nem bécsi cukrászdát akartam nyitni… Azóta nem dolgozom külföldön, nem is tervezem, a hazám, városom iránti elhivatottságból és “kalandvágyból” itthon maradok!

szebbjovo.hu

1364857260