Péntektől vasárnapig Londonban voltam, ahol egyrészről megismerkedtem végre a Jobbik Britanniai Társaságával, valamint szombaton előadást tarthattam az érdeklődőknek. Az utazás nagy élmény volt. Nem csak azért, mert nagyszerű embereket ismertem meg, nem csak azért, mert nagyon jó hangulatú előadást tartottam telt ház előtt, nem csak azért, mert volt idő arra, hogy a feleségemmel – aki szintén történész – megtekinthessük a British Museum-ot, hanem legfőképpen azért, mert azt éreztem: van remény. Ahogy az Egyesült Államokban, ahogy Marosvásárhelyen, úgy Londonban is azt éreztem: vannak tettrekész magyarok, egyre többen, egyre szervezettebben.

Tudom, hogy a kint lévők egy része haza fog jönni, de azt is tudom, hogy aki majd különféle okok miatt kint marad, az sem elveszett ember, az sem elveszett magyar. Csak rajtunk áll, hogy más népekhez – zsidó, török, kínai, stb. – hasonlóan tudjuk-e mi is nemzeti ügyeink hasznára fordítani a diaszpórákat. A Jobbik elnökeként minden magyarnak azt ígérhetem, éljen akárhol a nagyvilágban, rám, ránk számíthat! És mi is számítunk rá!

Vona Gábor