Magyarország nagyon nehéz helyzetben van, több szempontból is. Az egyik ilyen szempont például az, hogy ha körülnézünk a szomszédos országok között, nem nagyon találunk szövetségesnek mondható államot. Keserű kimondani, de Magyarországnak természetes szövetségese a régióban és a kontinensen is alig akad. Vagy mégis?

Ilyenkor mindig a lengyeleket szokták mondani, akikre én is jó érzéssel gondolok, de úgy látom, ők súlyuknál fogva nem tekintenek bennünket komoly partnernek. Ez nem jelenti azt, hogy ne törekedjünk jó kapcsolatokra Lengyelországgal, pusztán azt, hogy szembesítsük magunkat a realitásokkal.

Amiben viszont látok fantáziát, az egy sokkal szorosabb, akár az EU-tól függetlenül is megvalósítandó, gazdasági egységet is magában foglaló magyar-horvát együttműködés. Ennek egyrészről évszázados történelmi alapja, kulturális, vallási háttere, valamint geostratégiai indokai, kölcsönös gazdasági érdekei és infrastrukturális előfeltételei is vannak.

Nem állítom, hogy egy ilyen együttműködéstől világhatalommá válnánk, de azt igen, hogy a régióban a két ország együttműködésével kölcsönösen javíthatnánk a súlyunkat. Erre pedig nagy szükségünk lenne. Egy sikeres együttműködés pedig vonzerőt gyakorolhatna a Kárpát-medence egyéb régióira is. 

Vona Gábor