Sokáig morfondíroztam azon, megírjam-e ezt a cikket. A cikk ugyanis az MSZP újbóli megerősödésének veszélyére hívná fel a figyelmet. Tanácstalan voltam, mert ha a vörös veszélyről írunk, beszélünk, akkor könnyen válhatunk az önbeteljesítő jóslat áldozatává, vagyis könnyen kerülhetünk abba a szituációba, hogy ami ellen felemeljük a szavunkat, azt valójában erősítjük.

Gondoljunk csak a Jobbik saját példájára! Emlékezzünk vissza, amikor a Gyurcsány- és Bajnai-kormány reális eredmények és teljesítmény híján velünk riogatott, mert azt hitte, ha ezt teszi, elterelheti az emberek figyelmét a valódi problémákról. Ezzel azonban súlyos hibát vétett. Egyrészről ezzel felerősített bennünket, ránk irányította sokak figyelmét, és mivel amit mi mondtunk, az a valódi problémákról szólt, így hatalmas öngólt rúgott. Ahhoz járult hozzá, amit éppen el akart kerülni. Mi akkor könyörtelenül éltünk a lehetőséggel. Minden egyes ellenünk irányuló szocialista támadás energiáját becsatornáztuk és a saját ügyünk szolgálatába állítottuk. A mostani helyzet azonban teljesen más.

A vörös veszélyről beszélni most, nem valami eltúlzó és hazug veszélyre való hivatkozás, mint ahogy hazug volt a náci veszélyre hivatkozni a Jobbik kapcsán. A szocialisták újra történő megerősödése ugyanis reális lehetőség. A Fidesz kommunikációs és taktikai hibáit kihasználva Gyurcsányék megkezdték demagóg kampányukat. Az egészben az a legördögibb, hogy úgy állnak a legaljasabb globalista pénzérdekek szolgálatába, hogy eközben a kisemberek féltéséről beszélnek.

És lehet persze legyinteni a sportcsarnokban tartott MSZP-nagygyűlésre. Lehet azt mondani, hogy ott csupa idős ember volt, hogy oda buszokkal szállították szerencsétleneket, akik azt sem tudják, hogy azokat ünneplik, akik már számtalanszor tönkretették őket, sőt, még azon is lehet mosolyogni, amint Mesterházy Attila utcai harcosnak képzelve magát hergelte a nézőket, oly átéléssel, hogy majdnem fellökte a pulpitust.

A dolog azonban minden szánalmassága ellenére is komoly veszély. A szocialisták ugyanis a nagy igyekezetükben könnyen magukra találhatnak, könnyen visszaszerezhetik elveszített önbizalmukat, és magukat reális alternatívaként tüntethetik fel. Sőt, olyannyira felbátorodnak, hogy a végén még utcára is akarnak majd menni, illetve már mennek is.

A Fidesz itt két okból is ludas. Egyrészről, ha kétharmaddal a hátuk mögött nem valósítják meg az elszámoltatást, akkor sohasem fogják. Ugyanis ez azt jelenti, hogy nem is akarják. A másik ok az ún. centrális erőtér taktikájuk, amely ugye azt jelenti, hogy van a nagy középerő, mármint ők, a Fidesz, amelyet két oldalról vesz közre a két szélsőség, mármint az MSZP (valóban szélsőség) és mi, a Jobbik (az egyetlen nemzeti párt a magyar Országgyűlésben). Ez azért gyilkos stratégia, mert ezzel folyamatosan életben tartják az MSZP-t, szinte ők maguk teremtik meg a létalapját ennek a szemétdombra való csapatnak, amely így csak az alkalomra vár, hogy kitörhessen jelenlegi keretei közül.

Abban persze mindenki biztos lehet, hogy az MSZP utcai jelenlétéhez lesz egy-két szava a Jobbiknak is. Egyszerűen nem fogjuk hagyni, hogy az utcán úgy tűnhessenek fel, mint akinek bármilyen alapjuk van a nép nevében, az emberek érdekeinek képviseletét mímelve megjelenniük. De azt is látni kell, hogy a Jobbiknak nem elég, ha az utcán erősebbek vagyunk náluk. A feladat újra az, aminek már háromszor (EP-, országgyűlési és önkormányzati választás) nekiveselkedtünk, de még egyszer sem sikerült, ez pedig az, hogy egyértelműen megelőzzük őket.

A Fidesz kihívója ugyanis az lehet, aki megnyeri az MSZP-Jobbik csatát. Téved, aki azt hiszi, hogy ez a csata eldőlt. A Jobbik tartalékai ugyanis nagyok. Az egyik közvélemény-kutatás szerint például a szocialisták elutasítottsága 63%, míg a Jobbiké 48%. Ez azt jelenti, hogy nekünk sokkal tovább ér a takarónk. Csak legyen elég hosszú a lábunk is. Ezért kell dolgoznunk nagyon keményen, határozottan 2011-ben. Ez az év lesz ugyanis számunkra az építkezés éve, amit ebben az évben felépítünk, arra tudjunk majd alapozni az utána jövő nagyon kemény évek politikai harcait.

Számtalan terv van a fejemben, és számtalan terv van már papíron. Jöjjön hát, aminek jönnie kell!

Vona Gábor

(A cikk megjelent a bar!kád hetilap előző heti számában.)